Az év madara 2010

A nemzetközi biodiverzitás védelmi évben, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a madárfajok fogyatkozásának veszélyére hívja fel a figyelmet! Az MME az eltűnő madarak nagyköveteiként a fecskéket választotta az év madarainak 2010-ben!

A hosszútávú vonuló énekesmadarak között kiemelkedően sok veszélyeztetett faj van, ezek európai állományai az elmúlt 15-20 évben folyamatosan csökkennek. Ahhoz, hogy a tendencia megforduljon, összehangolt környezet- és természetvédelmi akciókra, a gazdálkodási struktúra átalakítására, majd a környezeti rendszerek több évtizedes regenerálódására van szükség.

Hazánkban a fecskéket érintik fokozottan a halmozódó veszélyeztető tényezők. A nálunk fészkelő három valódi fecskefaj: a füsti fecske, a molnárfecske és a partifecske hosszú távú vonuló, vándorlási útvonalaik átszelik a Szaharát, ismert telelő területeik Közép- és Dél-Afrikában vannak. A partifecskék állománycsökkenése éves viszonylatban akár 20% (!) is lehet, de a füsti- és a molnárfecske fogyatkozása is 5-7% között mozog. A gyülekező vagy úton lévő madártömegeket érő szélsőséges hatások akár több millió egyed pusztulását okozhatják! A csökkenő tendenciát erősíti, hogy az európai, köztük a magyar költő területeik jelentősen átalakultak, kedvezőtlenebbé váltak számukra.

molnárfecske kép: Csonka Péter

molnárfecske kép: Csonka Péter
 

Az MME 2010-es év madara kampánya egyben kiinduló pontja is hosszú távú fecskevédelmi programunknak. Célunk, hogy széles társadalmi szinten is elterjesszük a gyakorlati fecskevédelmi megoldásokat; megismertessük a lakossággal a biodiverzitás fogalmát és a mögötte álló gyakorlati megoldásokat. Nem utolsó sorban, szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy 2010. a biodiverzitás védelmének nemzetközi éve, melyet követően Magyarország lesz az EU soros elnöke 2011. első fél évében. Így hazánk feladata lesz az új európai uniós biodiverzitás védelmi munkaterv előkészítése! A fecskék fajcsoportjának védelme kiemelt helyen szerepel a BirdLife International védelmi tevékenységei között, s jelentős képviselője a „Born to Travel” nemzetközi akciójának.
A kampány részeként elindítjuk fecskevédelmi internetes oldalunkat, ahol lakossági fecske adatbázist hozunk létre; fecskevédelmi eszközöket, ingyenes tájékoztató anyagokat teszünk elérhetővé a cselekedni kívánó közönség számára; közösségi programokat szervezünk április és szeptember között.

A védelmi eszközök és tájékoztató anyagok hozzáféréséről, az aktuális programokról a www.mme.hu oldalon tájékozódhatnak. Az önálló fecske honlap áprilistól lesz elérhető!

forrás: Greenfo

 

Megfosztották díjától a természetfotóst

Megfosztották első helyezésétől a szervezők az Év természetfotósa verseny legutóbbi nyertesét, mert a képén megörökített ugró farkasról kiderült, hogy idomított állat volt.

A londoni Természettudományi Múzeum és a BBC Wildlife magazin által közösen kiírt éves fotópályázatra benyújtott művek közül az egyik nyertes kép egy farkast ábrázol, amely éppen egy fakerítés felett ugrik át. A szakértői zsűri 43 ezer beérkezett fotó közül nyilvánította győztesnek a spanyol José Luis Rodriguez munkáját. A képhez mellékelt leírásban az szerepel, hogy a spanyol fotós hetekig állt lesben egy használaton kívüli karám mellett várva, hogy az általa kihelyezett csalira – egy jókora húsdarabra – a környéken kószáló farkas rátaláljon. Rodriguez azt a pillanatot kapta le, amikor a farkas a karám kerítését elegáns mozdulattal átugorva végre rávetette magát a csalihúsra.
 
Storybook-Wolf
A díjnyertes fotó. Idomított farkas?

Az októberi eredményhirdetés után többen megkérdőjelezték a fotó hitelességét. Louise Emerson, a verseny szóvivője szerdán elmondta, hogy a zsűri vizsgálódása után arra a következtetésre jutott, hogy a farkas valószínűleg olyan idomított állat, amit fényképészeti célokra lehet bérelni. Emerson közölte, A nagy tekintélyű verseny bírái a lefolytatott vizsgálat után döntöttek úgy, hogy a spanyol fotóstól visszavonják a díjat. A verseny szabályai szerint ugyanis a fogságban tartott állatok szerepeltetését be kell jelenteniük a fotósoknak.

Bár Rodriguez tagadja, hogy modellfarkast használt volna, a vizsgálatot lefolytató zsűritagok még meg is találták a fotón szereplő farkast. Az Ossian nevű állat a Madrid melletti Canada Real vadasparkban él. „Számos jellemző külső jegy alapján több szakértővel egyetértésben megállapítottuk, hogy ez ugyanaz az állat, mint amelyik a fotón szerepel” – mondta el a BBC-nek Mark Carwardine természetfotós, a zsűri egyik tagja. „Rodriguez urat diszkvalifikáltuk, és a jövőben sem indulhat a versenyen. Azt hiszem, ez elég erős üzenet.”

jumpingwolf03
Ossian az idomított farkas (forrás: theadventurelife.org)

Bár a verseny 46 éves története során  még nem volt példa hasonló botrányra, nem ez az első természetfotó, aminek készítőjét hamisítással vádolják. 2003-ban Magyarországon is volt hasonló ügy: akkor Szentpéteri L. Józsefet, a National Geographic fotósát vádolta meg a Magyar Természetfotósok Szövetsége azzal, hogy kitömött állatokat használt egy kérészt felkapó jégmadarat ábrázoló fénykép elkészítéséhez. Szentpéteri tagadta a vádakat, de a fénykép negatívját nem volt hajlandó átadni, hogy tisztázza magát.

A National Geographicnak egyébként már korábban volt egy kínos ügye: 2004 nyarán a főszerkesztő, William Allen bocsánatot kért az olvasóktól, miután a lapban a tanzániai elefántvadászokról megjelent képek egyikéről kiderült, hogy megrendezett fotó – és így kétségbe vonta az egész képriport hitelességét. Az ominózus fotón bennszülöttek tartanak a vállukon elefántagyarakat, az egyik agyaron azonban jól látszik egy leltári szám, ez tűnt fel az olvasóknak.

forrás: Index/MTI

 

Bővítés

Várhatóan, február elsejétől az oldal kissé változni fog. A három weboldalamból ez az egy fog üzemelni, szinte minden anyag itt lesz majd megtalálható. Egy ideig úgy fog működni, ha valaki a hunterart.hu-t gépeli be, akkor automatikusan a nagyvadfotozas jelenik meg a hunterarton szerepelt részekkel. Vagy valami hasonló.
Ismét kicsit blogos rendszerűvé, és személyesebbé válik az oldal, mint amilyen a tsabahunter.hu volt. Ehhez kell a ti/önök segítsége, aktív részvétele az oldal fejlesztésével kapcsolatban. 
Örülnék javaslatoknak, milyen témákkal foglalkozzunk, mit mutassunk be, állatokat, technikákat stb.  A legjobb ötleteket igyekszünk díjazni!
Valamint várjuk vállalkozó kedvű fotóstársak képeit a hónap képe kategóriába!
 

Az öregedő farkasok elvesztik vadászóképességüket

A farkasok akkor vannak vadászóképességeik csúcsán, amikor 2-3 évesek, állítja egy tanulmány. A felfedezés megdöntheti azt a véleményt, amely szerint a farkasok egész életükben képesek zsákmányszerzésre.
 
A Biológiai Tudományok Főiskolájának munkatársa, Dan MacNulty szerint ezeknek az állatoknak a fiziológiája fontos tényező a vadászat során. „A farkasok nem tökéletes ragadozók. Atletikus képességeik és kitartásuk a kor előrehaladtával hanyatlik. Olyanok, mint a százméteres futók: folyamatosan csúcsformában kell lenniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek.”
A Yellowstone Park farkasainál megfigyelték, hogy az idősödő farkasok táplálását egy idő utána fiatalabbak veszik át: megosztják velük a zsákmányt. Ez azonban erősen próbára teheti a falka energiatartalékait, mivel sokszor túl kevés fiatal állat jut a sok idősödőre, tudatta a Science Daily.

Forrás: OrientPress

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Képek

Új képek kerültek fel a "Madarak" rovatba. Érdemes etetni a madarakat, hatalmas élményt nyújt az a látvány ahogy veszekednek, ricsajoznak, táplálkoznak.

Érdekesség

Egy linket szeretnék ajánlani mindenkinek, aki szeret nagyokat sétálni a természetben. Most egy kis virtuális sétát tehet az Alcsúti Arborétumban is.
 
jó nézelődést mindenkinek!

Somogyi dámszarvasok

Nagyon megörültem ennek a cikknek, hiszen egyik kedvenc "vadászterületemről", és az ott élő dámokról szól. Azt hiszem, tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hisz én is vendégként járok ide, egy kedves barátom segítségével, melyért nagyon hálás vagyok. Ennyit bevezetésként…

somogyi dámszarvasokSomogy megyében szeptember 20-a környékén kezdődik a komolynak nevezhető barcogás. Ez az időszak október végéig tart, amikor a bikák testsúlyuk akár 30 százalékát és képesek elveszíteni, annyira nem az evéssel, hanem a nász örömeivel vannak elfoglalva. De hogyan is alakult a térség dámállománya? Többek között erről is kaptunk információt vendéglátóinktól, dr. Buzgó Józseftől és Bőhm Istvántól.

A terület dámtörténete

Lábod, Mike, Rinyabesenyő, Homokszentgyörgy. A térségbe a XIX. század közepén telepítették be a dámszarvast, először gróf Somssich Imre mikei, valamint báró Hoyos Miksa gyöngyösi uradalmára. A térségben a második világháború előtt körülbelül 7-8000 dám élt. Évente kb. 150 példányt lőttek ki az állományból.
Ebben az időszakban a megyében, a valamikori Tolna megyei Esterházy-birtok környezetéből származó, Törökkoppány, Somogydöröcske környéki állományt is megemlítve, zömmel belső-Somogyban, elsősorban Lábod, Lad, Rinyabesenyő, Homokszentgyörgy térségében volt számottevő dámállomány, bár már ekkor is létezett néhány egyéb, elszigetelt populáció. Báró Hoyos Miksa gyöngyöspusztai vadászterülete, gróf Somssich Imre mikei birtoka, a gróf Festetics Tasziló uradalmához tartozó Csurgó, Szenta, Tarany, Agarév, ezenkívül Berzence, Marcali, Szőcsény dicsekedhetett kisebb-nagyobb dámállománnyal.

Egyre többen

dámszarvasok Az első, Somogyra vonatkozó teríték adatait 1884-ből ismerjük, amely szerint abban az évben 169 db dámszarvas esett a megyében. Az éves terítékadatok szerint 1900-ban már 566 db dám esett, ami a vadaskerti telepítések eredményességét mutatja. A vadaskertekből a világháborús események hatására kiszabadult, valamint a szabad területen élő csekély létszámú dámszarvasállomány a kíméletnek köszönhetően, főként Lábod környékén lassú fejlődésnek indult, végül 1965-re elérte a 288 darabot. A nagymértékű erdőtelepítések, a nagyüzemi mezőgazdálkodás fokozatos kialakulása, a legeltető állattartás háttérbe szorulása, valamint a vadászati tilalom hatására a dámszarvasok létszáma lassan újra emelkedni kezdett. Lábodra 1963-ban állományszaporítás és vérfrissítés céljából 30 db vegyes korú és ivarú dámot hoztak Gyulajról. Ettől kezdve öt éven keresztül évente 15 db, 1975-ben 30 db gyulaji lapátost telepítettek be, s a telepítések oly sikeresek voltak, hogy mára a megye területének jelentős részén található dám. Somogy 71 vadászterületéből 33-on ejtettek el dámszarvast a 2004/2005-ös vadászati idényben. A létszám az elmúlt évtizedekben látványos módon fejlődött arra a szintre, ahol manapság áll, hiszen míg 1970-ben mindössze 15 db volt a megye terítéke, 1980-ban ez a szám még csak 66 db volt, 1990-ben már elérte a 796 db-ot, 2004-ben pedig 3826 db volt a teríték.

A kor meghatározása

dámszarvas vadászatHogy hogyan lehet megállapítani, milyen öreg egy dámszarvasbika? Apró jelekből, amelyek csak az igazán szakavatott szemnek láthatók. A lapáton lévő csipkék széle és a lapát hátulja is kopott, vagy az szintén lehet következtetni a korra. A könyvekkel és szakmai írásokkal ellentétben létezik egy olyan elgondolás, amely szerint az igazán öreg bikáknak az oldalcsipkéi ugyan eltűnnek, de a felső csipkék óriásivá és tűhegyessé alakulnak.
Olykor az is megesik, hogy ezekkel az agancsokkal halálos sebet ejtenek egymáson, és elhullanak. A dámbikáknál előfordul, hogy a barcogás alatt egymással küzdő bikákat egy harmadik oldalról megszúrja. A legjobb helyekért megy a harc, amelyben minden eszköz megengedett. A nyakvastagságból és a testméretből nem lehet megállapítani, hogy a kiszemelt bika hányadik évében van. A kor meghatározására a fentiekben leírt jelekből tudunk a leghatékonyabban következtetni.

Bőség és minőség

Somogy megyében a mennyiségi fejlődést sajnos nem követi hasonló arányú minőségi változás.

Az itteni dámszarvas minősége nem éri el a legkiválóbb területeken élő állományok minőségét, viszont a Belső-Somogyban élő állomány nagysága és terítéke is országos jelentőségű, hiszen a magyarországi állományhasznosítás egyharmada innen kerül ki. A Lábod környéki populáció, bár számos trófeával szerepel a listákon, nem tudott még kiemelkedő eredményt felmutatni. Legerősebb a 2002-ben Csöprödön elejtett 5,22 kg-os bika volt, amely jelen pillanatban a 35. a listán. Viszont a terület bősége és a szemet gyönyörködtető bikák és tarvad mennyisége minden vadász szívét megmelengeti. A dámszarvas kiváló indikátor, a számára kitűnő élőhelyet meghálálja, és egy-két évtized alatt robbanásszerű létszámnövekedéssel reagál. Somogyban igazán otthon érezte és érzi magát ez a vadfaj, hiszen több mint egy évszázada él már a megyében, és amíg korábban zömmel zárt területen gazdálkodtak vele, napjainkban már a szabad területen élő állomány kezelése az egyik legfontosabb szakmai feladat.

Forrás: Élményvadász Magazin

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Horror az erdőben

Ki gondolta volna a téli kertek madáretetőjének kedves kis madárkájáról, hogy kegyetlen gyilkos? Pedig az. Vérszomjas magyar cinkékről írnak a brit lapok: téli álmukból ébredő denevérekre vadásznak Magyarországon a széncinkék!
Kicsípik az álmos emlősök agyát, lecsipkedik csontjaikról a húsukat. Magyar és svéd kutatók számos, cinkék által elpusztított denevér tetemét találták meg a Bükkben. Amikor a törpedenevérek tél végén kezdenek magukhoz térni, alig tudnak mozogni, kábák az álmosságtól – könnyű prédát jelentenek a náluk nagyobb madaraknak. A széncinkék meghallják, hogy a denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, erre berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az emlősökre. Általában nem azonnal ölik meg zsákmányukat, hanem egy közeli fára repülnek velük, ahol apránként kicsipegetik az agyvelejüket.
„Mentségükre” szolgáljon, hogy csak akkor élnek e táplálékkal, ha végképp nem találnak más élelmet. Hasonló viselkedésmintáról hazánkon kívül Lengyel- és Svédországban is szólnak népi megfigyelések.

Forrás: Szabadföld

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Télen sem kell boltba menni a gombáért

Több kiváló gombatermő vidékünk van, amelyek egyike a Velencei hegység. Az 500 négyzetkilométeres terület egyik része a Dunántúli-középhegységhez tartozik, a tó és környéke a Mezőföld. Nem csoda, ha változatos talaj, növényzet és időjárás jellemzi a környéket. A különféle talajok – mint a köves, a barna vagy sötét erdőtalaj, a réti-, az üledékes- és lejtőhordalék-talaj – kémhatása változó: a savanyú, a semleges és a lúgos különböző fokozata lehet, ezzel sokféle gombának kedvezve. Az éghajlati viszonyok eléggé szélsőségesek. Nagy a napfényes órák száma, ám a hőmérséklet igen változékony. Csapadék főként télen hullik: a terület így az őszi, téli gombáknak tökéletes.
A növényzet is sokféle, legelterjedtebbek a tölgyfajok, de sok a gyertyán, az akác, a kőrisfélék, juharok, a nyár-, fűz- és szilfák, a telepített fenyők. Az élőhely változatossága a magyarázat, hogy – saját megfigyelés alapján – több mint négyszáz fajt sikerült meghatározni. Ezek közül jelenleg is gyűjthető a tó környékén, vízfolyások mentén a késői laskagomba és a téli fülőke. Novemberben, decemberben, januárban, ha az időjárás enyhe és csapadékos, sok az elefántcsont-, a fagyálló csigagomba, valamint a fenyőpereszke. Ismert a gyűrűs tuskógomba is, egyes legelőkön pedig gyakori az ördögszekér-laskagomba. Ám, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, bízzuk szakértőre, milyen gombát szedünk le.

Forrás: Fejér Megyei Hírlap

a híreket a www.vadászmester.hu segíti