Nagyvad-fotózásról
Mielőtt belevágnánk a hazai nagyvad fajok fotózásába, nem árt megismerkedni néhány hasznos tudnivalóval. Első és talán a legalapvetőbb, mit nevezünk nagyvadnak?
A törvény a vadászható fajokat méretük alapján a „nagyvad” és az „apróvad” meghatározással jelöli. Nagyvadfajok az alábbiak
- Gímszarvas (Cervus elaphus), hangja
az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjéhez, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjához tartozó faj. A gímszarvas az egyik legnagyobb szarvasféle. Az állat hossza 165-250 centiméter, marmagassága 100-150 centiméter, farokhossza 12-14 centiméter és testtömege 160-350 kilogramm. A tehén kisebb és könnyebb, mint a bika. A bikák ágas-bogas agancsot viselnek, melyet minden évben ledobnak, és újat növesztenek. Szőrzete télen szürkésbarna, nyáron vörhenyesbarna. A tavasszal született borjak szőrzete vörösesbarna, sárgásfehér pettyekkel. A szarvasok „tükre” nyáron világos barnás-sárga, télen sárgás-fehér.
- Dámszarvas (Cervus dama), hangja
a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó faj. Korábban két alfaját különböztették meg: az európai dámvadat (Dama dama dama) és a mezopotámiai dámvadat (Dama dama mesopotamica). Testhossza 125-165 cm, farokhossza 16-19 cm, marmagassága 80-110 cm, testsúlya 40-125 (bika) és 25-50 kg (tehén). A dámszarvas hosszúra nyúlt, lapátszerű agancsa jelentősen különbözik minden más szarvasétól. Mindkét nem felnőttkori bundáján vörösesbarna alapon sorokba rendezett fehér pöttyöket találunk.
- Őz (Capreolus capreolus), hangja
Európa nagy részén és Kis-Ázsiában fordul elő, Korzika, Szardínia, Írország és Kelet-Európa keleti határa kivételével.
Az európai őz testhossza 95-140 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-30 kilogramm. A bakok kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Eltekintve az Európába betelepített muntyákszarvastól és a Kínából idekerült víziőztől, nagyon finom alkatú, kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az őz a szarvasfélék legkisebb európai képviselője. Fara felé enyhén nehezedő teste lehetővé teszi, hogy könnyedén bujkáljon a bozótban és az aljnövényzetben.
- Európai muflon (Ovis gmelini musimon),
párosujjú patás kérődző, amely a tülkös szarvúak családjába és a kecskeformák alcsaládjába, azon belül a Ovisnembe tartozó alfaj. Teste barna, a hasa, a lába térdtől lefele, a hullató körüli tükör, az arc és a fül fehér. A kosok hátán fekete csík húzódik, és a hát két oldalán fehéres folt, ún. nyereg figyelhető meg. A kosok tömege 40-45 kg, a juhoké 30-35 kg. A kosok hátrafelé ívelő szarvat viselnek, amely fokozatosan növekszik, oldalra és körben csavarodik. A nőstény egyedek 5-10%-a is viselhet szarvat.
- Vaddisznó (Sus scrofa), hangja
az emlősök (Mammalia) osztályába a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe és a disznófélék (Suidae) családjába tartozó faj.
Testhossza 110-155 centiméter, farka vékony, 15-20 cm hosszú, az erős kanok marmagassága 1 méter is lehet, tömege 50-190 kilogramm (kanok) és 35-160 kg (kocák). Egyes vidékeken még ennél lényegesen súlyosabbak is lehetnek, a Kárpátokban például elérhetik a 350 kg-ot is. Ezzel szemben a dél-európai vaddisznók alig fele akkorák. Az ismert ökológiai szabályt követik, amely szerint egy-egy faj példányai a melegebb vidéken kisebbek és könnyebbek, mint a hidegebb tájakon. Küllemét és megjelenését tekintve a vaddisznót egyetlen más vadon élő európai állatfajjal nem lehet összetéveszteni. Színezete a csaknem feketétől a barnásvörösig és a homokszínűig változik, ezt részben a környéken uralkodó talajszínre lehet visszavezetni, a vaddisznók ugyanis előszeretettel dagonyáznak.
- Színek és formák álcázása.
- Természetidegen, vagy emberi eredetű szagok álcázása.
- Hangok álcázása.
…álcázás a természetmegfigyelésben, vadászatban
Talán említeni sem kellene, de minden álcaruha csak akkor nyújtja a kellő védelmet, ha képesek vagyunk teljesen mozdulatlanul várakozni.Aki nem tud nyugton maradni, állandóan toporog, vakarózik, vagy a felszerelését igazgatja, annak nem való álcaruha.
Néhány jótanács:
-
Ha ruházatunk olyan, mely nagyban elüt a természet színeitől (piros, sárga, rózsaszín, narancssárga), akkor igyekezzünk ezeket a színhatásokat lecsökkenteni.
Ezt úgy érhetjük el (anélkül, hogy megszabaduljunk a ruhától), hogy a természetet hívjuk segítségül.
-
Keressünk olyan helyet, ahol sarat, pocsolyát találhatunk, majd teljes ruházatunkat mártsuk a sárba, kenjük be vastagon sárral, és hagyjuk megszáradni. Ezzel a művelettel az élénk színeket eltüntethetjük vagy minimálisra csökkenthetjük.
-
A tűzrakásból megmaradt faszén is alkalmas lehet arra, hogy a ruházatunk színeit megváltoztassuk. A faszénnel kenjük be vastagon azon részeket, melyek túl színesek.
Ha lehetséges, akkor vigyünk magunkkal faszén darabokat, hogy később is használni tudjuk azokat.
-
A növényzet is felhasználható, bár azzal csak takarni, elfedni, megváltoztatni nem tudjuk a színeket.
A füvet, leveleket erősítsük a testünk köré, ha van lehetőség rá, akkor a combunkat is fedjük le.
Hogyan használjuk a természetes anyagokat testünk álcázására…
A zöld színű növényzetből nyerhetjük a zöld színt, a feketét a faszénből vagy a feketeföldből, barnát kapunk a sárból, barnás földből.
A zöld növényzetet törjük össze úgy, hogy pépes anyagot kapjunk. Vízzel vagy nyállal, esetleg állati zsiradékkal összekeverve tudjuk úgy elkészíteni, hogy az alkalmas legyen arra, hogy az arcunkat, nyakunkat, fülünket, kezünket (látható bőrfelületet) bekenve megváltoztassuk azok színét.
A faszenet szintén akár magában, de legjobb vízzel, nyállal, állati zsiradékkal elegyíteni, hogy tartós fekete színt kapjunk.
A sár (barna föld) a fenti anyagokkal elegyítve alkalmas a látható testrészek álcázására. Természetesen a felsorolt anyagok vegyes használata a legalkalmasabb arra, hogy – aránylag – tökéletes álcát készíthessünk.
Érdemes megjegyezni, az álcázásnak nem az a lényege, hogy ész nélkül kenjük a festéket minden testrészünkre, hanem az, hogy a festék, valamint az egyéb anyagok használatával megváltoztassuk, elváltoztassuk a jellegzetes emberi arcvonásokat, bőrszíneket!