Egyre többet lehet hallani ismételten az orvvadászatról. Nem szeretnék mélyen belemenni, miért is lett ennyire elterjedt, de valószínű közrejátszhat a világválság, az emberek elszegényedése, megélhetésük veszélybe került stb.. Ne gondolja bárki is, hogy pártját fognám ezekkel a mondatokkal azoknak, akik ebből próbálnak megélhetési forrást remélni. Nagyon is elítélendőnek tartom!
Az szótár szerint: „az idegen területen a vadászatra nem jogosítottnak vadászata, illetőleg a vadaknak elfogása. Egyes vidékeken a vadorzót lesipuskásnak, orvvadásznak is hívják.”
Elérkezett a pillanat, amikor pár szót ejteni kell erről a nem éppen humánus „vadászatról” .
Nem is olyan rég olvasgattam egy könyvet, mely „Dr. Elek Balázs: A vadászszenvedély bűncselekményei – Vadászbalesetek, vadorzás, vadvédelem” címmel jelent meg. –E könyvben nem csupán jogászok számára gyűjtötte össze közérthető stílusban mindazon jogi előírásokat, amelyek a vadászat gyakorlása során büntetőjogi következményt vonhatnak maguk után. A kötetben a szerző a vadorzókkal kapcsolatos magatartástól kezdődően, a vadászbalesetek értékelésén keresztül, a kóbor állatok elpusztításáig bezárólag szinte minden olyan eseményt feldolgoz, amelyekkel a gyakorlatban mind a hivatásos, mind a sportvadászok kapcsolatba kerülhetnek-. Talán lehetne kötelező olvasmány is a vadorzóknak… Ha jól emlékszem ekkor tájt jutott eszembe, hogy talán meg kéne említeni, hogy igen is létezik még a vadorzás, de mivel inkább fotós témákat szeretnék itt megjeleníteni ezért elvetettem.
„Az állatok a kihelyezett hurokcsapdákban több napig is szenvednek, mielőtt elpusztulnak, ezért a vadászok szerint állatkínzásért is felelősségre kellene vonni őket. Törvénymódosítást kezdeményeznek a hivatásos vadászok, hogy állatkínzás miatt eljárás indulhasson az orvvadászok ellen. Szerintük ugyanis egyre több orvvadász járja az észak-magyarországi erdőket, erre utal, hogy egyre több vadcsapdát találnak az erdőben. Az állatok a hurokcsapdákban több napig is szenvednek, mielőtt elpusztulnak.
Minden nap járják az erdőt a vadászok. Rendszeresen találnak vadcsapdákban elhullott állatokat. Az orvvadászok gyakran el sem viszik zsákmányukat. Ha tetten érik őket, akkor is tagadnak.
„Maximum azt mondják, hogy ők természetjárók, észrevették, hogy itt hurok van, le akarták venni, hogy a szegény vadat ki akarták szabadítani, tehát mindenféle hazugságot kitalálnak, mert tudják nagyon jól, hogy ez a kategória már az állatkínzásban van” – nyilatkozta a Híradónak, Polyák László, vadász.
Ha indul is eljárás az orvvadászok ellen, általában néhány ezer forintos büntetéssel megússzák. A hivatásos vadászok szerint szigorítani kellene a szabályokon, és a hurokcsapdával vadászókat állatkínzásért is felelősségre kellene vonni.”
Nem is értem, hogy nem múlik el nap, hét, hogy ne jelenjen meg cikk vadorzásról. most a napokban is olvasható volt az alábbi:
Orvvadászat, vagy adrenalintúra? címmel
„Tegnap nagytestű kutyákkal próbáltak orvvadászok vaddisznót fogni Pálmajorban, de lebuktak. A vadorzók azonban inkább kisebb állatokra, agancsosokra mennek rá. Az apróbb termetű őzeket hátizsákos vadnak is hívja a szakma, mivel feldarabolva pont elférnek egy nagyobb túrazsákba.
„A törvény ezt a szót, hogy orvvadászat nem is ismeri.”
Pedig egyes vélemények szerint az államnak 2,2 és fél milliárd forint kára származik belőle. Arra ugyan vannak bizonyos paragrafusok, hogy pl. az engedély nélküli fegyverhasználatot, mivel lehet büntetni. Mivel vadat csak vadászati célra engedélyezett lőfegyverrel lehet elejteni, amelynek csőhosszúsága minimum 45 centiméteresnek kell lennie. Sőt azt is megszabja a törvény, hogy mely vadat, hogyan lehet lelőni. Valamint tiltja a hálóval, befogókarámmal, altató- és bénítólövedékkel valamint csapdázással való „vadászatot”. Tiltott vadászati eszközöket is felsorol: ilyenek a számszeríj, hangtompítóval ellátott fegyver. De alapvetően nem szankcionálják eléggé itthon az orvvadászatot – mondják a vadászok, akik azt is elismerik, hogy nem csak külső orvvadászat létezik; az is nagy probléma, ha a legálisan vadat elejtő nem jelenti be a zsákmányt. Nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban sokkal nagyobb volumenű büntetés jár mindenkinek, akit orvvadászaton kapnak.
Buzgó József, vadgazdálkodási albizottsági tag, Magyar Tudományos Akadémia:
„Franciaországban a mellékbüntetések nagyok. Tehát nemcsak, hogy a tiltott módon elejtett és ellopott vadat kell megtéríteni, hanem az orvvadászok minden eszközét – beleértve a méregdrága terepjárót, a fegyvert – elkobozzák.”
De szerencsére itthon is egyre erősebb a Rendőrség és a vadászatra jogosultak együttműködése – hangsúlyozza a szakember.
Az együttműködés nem csak az ellenőrzésre, hanem az elkövetőkre is jellemző sajnos. Nem ritka, hogy az egyik bűnöző lelövi a vadat, a másik épp arra sétáló hazaviszi és végül véletlenül pont egy orvgazda csomagtartójából egy negyedik fél vásárolja meg az értékes állatot.
A nem megélhetési célból garázdálkodó vadászok pedig olyan technikával rendelkeznek már, amit csak akciófilmekből ismerünk – mondja a szakember, aki sok mindent hallott már erről vadásztársaitól.
Buzgó József, vadgazdálkodási albizottsági tag, Magyar Tudományos Akadémia:
„Egyre inkább tapasztaljuk azt, hogy üzleti céllal vadásztatnak egyesek. Adrenalintúra néven hirdetik magukat; sokszor éjszaka, engedély nélkül tartott éjjellátó készülékekkel, lámpákkal vadásszák a legkiválóbb területeket, akkor, amikor már senki nincs kint, hiszen a vadászok napnyugta után már nem tartózkodhatnak a területen.”
Ezért, még ha tetten is érik a hívatlan vadászokat nem egyszerű feladat elkapni mindenki elkövetőt, illetve megítélni, hogy ténylegesen ki és miben bűnös pontosan. Így a vadászok szerint biztosan számokról beszélni és statisztikát készíteni sem lehet, mivel eléggé sok rejtett bozótban élt egykor olyan vad, amit nem törvényes úton vadásztak le. Valójában szélmalomharc az, amelyet a vadászatra jogosultak és a hatóságok vívnak az önjelölt vadászokkal szemben. Szerintük a szigorúbb szankció vethetne véget ennek
forrás: vadászmester.hu
… és, hogy ennek mi köze a nagyvadfotózáshoz?
Rém egyszerű. A vadásztársaságok egyre kevesebb helyre engedik be a fotósokat, mert szinte mindenkiben az „ellenséget” látják. Valljuk meg ezek után nem is ok nélkül. Nem tudom mikor válik valóra az az álmom , mikor felismerik, hogy az igazi természetfotós csak a hasznukra lehet. Egy jól felkészült fotós hasonló szemmel nézi az erdőt, szinte ugyan úgy ismeri a vadat, mint a vadász. Segíthet -most inkább a nagyvadakat fotózókra gondolok- megbecsülni az állományt, hisz már mi is a nagyobb és érdekesebb trófeákra vadászunk. A szeme lehet a vadásznak.
Ezért állok tanácstalanul néha a hozzáállás miatt. Sokszor hallottam, hogy a fotós kártékony, mint a dúvad, csak kárt tesz az erdőben, zavarja a vadat. Igen, van benne valami, de ezek nem, hangsúlyoznám NEM a vérbeli, fanatikus természetfotósok. Ezekre a kártékony állatokra inkább az jellemző, hogy minden bejelentés nélkül végigvágtatnak üvöltözve (szerintük cserkelve) a területen, űzve maguk előtt a vadat, mert a nyomorult pára menekülne ki a világból, majd kapják elő a pajtásgépes felszerelésüket, vagy a több százezres, milliós felszerelést, -mert ugye a többségnek van pénze – kattogtatnak bele a világba és ettől ők már természetfotósok. Azt hiszem nem azok a természetfotósok, akik a lakáson kívül a telefonjukkal csináltak pár képet a myvipre, vagy az iwiwre. Ugye kicsit azért ismerősnek tűnik a sztori. Hasonló elemek szinte mindenütt megtalálhatóak. Találkoztam már hasonló beállítottságú „vadásszal”, aki a dzsipjével majd nem el is ütött, mondván elzavartam a kapitális kosát… Tetszenek ezeknek az embereknek a megnyilvánulásai is, vannak olyanok akik ha szólunk nekik, hogy kérjék meg az erdészetet, hogy engedélyezze az erdőben tartózkodásukat -nem szeretném idézni sem az erdő, sem a vadászati törvény ide vonatkozó paragrafusait-, nemes egyszerűséggel kioktatnak: „Ez az erdő az adófizetőké, tehát az övé, én meg nem korlátozhatom, sőt más sem, hogy a saját erdejében oda menjen ahová neki tetszik.” És itt keveredik bele a képbe az amerikanizálódás. Minden hülyeséget hajlandóak vagyunk majmolni, a Valentin naptól a halloweenig. Komolyan várom a hálaadás ünnepét is… A trolibuszt is az adófizetők pénzéből veszik, mégsem akarom hazavinni, de lehet leugrok Kecskemétre a Grippenemért…
Hogy mi is ebből a tanulság? Nem más, mint az, hogy a sok elme-roggyant barom vígan járhatja az erdőt, és aki tiszteli, szereti azt rendszerint kitiltják a területről.
