Berényi Csaba vadfotós weboldala
Mint az már látszik az oldal struktúráján, a mindennapos események a blog részben szerepelnek, míg a fő elemek kerülnek csak a weboldalra.
Tehát ha a mindennapokra vagy kíváncsi akkor katt a http://nagyvadfotozas.blogspot.com oldalra, és megtudod mi történik velem, a vadakkal, vagy éppen azt, hogy semmi sem történik.
Sokaknak feltűnt és feltűnhetett, hogy magára a weboldalamra keveset írok. Igen. Volt egy gondolatom, a mindennapi eseményeket a blogban teszem közzé. Véleményem szerint ez működik is, de nézetemet nem mindenki osztja. Így elérkezett az idő, hogy ide is írjak. Nem szeretnék előre inni annak a bizonyos medvének a bőrére, egyelőre csak annyit, hogy (számomra/számunkra) nagy dolog van készülőbe. Jelenleg ezzel foglalatoskodom, várhatóan egy héten belül felszáll a fehér füst és minden világossá válik.
Addig is csak türelem, és reméljük mindenkinek nagy örömöt fogunk szerezni.
„Jól indult az év utolsó erdei sétája. Találkozó megbeszélve reggel 08:00-ra. Elindultam egyedül, majd bent találkozunk. A vadvédelmi kerítésen átjutva, már láttam, hogy a völgyben esznek a dámok. A szokásos hat bika, kiegészülve egy süldővel. Elindultam ellenkező irányba, hogy be tudjam cserkelni őket. Inkább kerülök egy kicsit, megéri a látvány miatt. Van a csapatban egy „sarkantyús” bika, nagyon jól néz ki a lapátja. A talaj felső része volt csak megfagyva a hajnali hirtelen hideg miatt, ezért olyan hangosan ropogott, hogy egyáltalán nem lehetett halkan menni. Olyan hangosan…”
Tovább a bloghoz
A világ legelső természetes környezetben, villanófényben, éjjel készített állatfotója egy nőstény fehérfarkú szarvast (virginiai szarvast) és borjait ábrázolja. A képet George Shiras III. készítette 1906 körül a Michiganben található Whitefish tó környékén. (Ma már Peter White Lake a tó neve, melyet Shiras fiáról neveztek el). Vakuként egy vezetékkel ellátott távirányítós lámpát használt – ebben szintén úttörő volt – amit az állatok aktiváltak, amikor lábukkal a kifeszített drótokhoz értek. A vaku villanása után az állatok ijedtükben – szinte minden alkalommal – azonnal szétszéledtek. A most látható fotót 1906 júliusában publikálta először az amerikai National Geographic magazin.
2012. Október 28. vasárnap hajnalban 3:00 órakor 2:00 órára, egy órával vissza kell állítani az órákat, ezzel elkezdődik a téli időszámítás.
Elsőként az USA-ban, 1916-ban, energiatakarékossági okok miatt vezették be az alternatív időszámítást, és ezt Magyarország is átvette, de voltak évek, amikor szünetelt. 1954-57-ben még a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségek enyhítésének reményében alkalmazták. 1958 és 1979 között a nyári időszámítás használata szünetelt, 1980-ban újra bevezették villamosenergia-megtakarítási céllal.
Kezdetben csupán azért javasolták, mert a napfényes órák magasabb száma miatt energiát lehet vele megtakarítani. Használata azonban más előnnyel is jár. Az egy órával hosszabb természetes világítás előny mindazoknak, akik iskolai, munkahelyi tevékenység után a szabadban szerveznek programot, strandolnak, hétvégi telkükön, családi házuk kertjében dolgoznak. Előny (például az építőiparban), hogy hosszabb ideig végezhető értékteremtő munka szabadtéri munkahelyeken. Az előnyök közé sorolják, hogy a jobb látási viszonyok miatt csökkenhet a közúti balesetek száma. Mivel az emberek kevesebbet tartózkodnak az utcán sötétben, ezért a bűncselekmények száma is csökkenhet.
Kritikusai szerint ezek az előnyök nem feltétlenül valósak, például a fogyasztói társadalomban egyre jobban elterjedő légkondicionálók a több napos óra miatt több energiát emésztenek fel a világításon megtakarított energiánál.
Bár a nyári időszámítás ötletét már Benjamin Franklin is felvetette, az első komoly próbálkozás William Willett nevéhez fűződik, aki 1907-től éveken át sikertelenül szorgalmazta a bevezetését. Az Európai Unió 1996-ban egységesítette.
A hazai villamosenergia-rendszert irányító Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító Zrt. (MAVIR) szakemberei 1949 óta gyűjtik és elemzik a mindenkori fogyasztási adatokat. A MAVIR 2012-es közleménye szerint az óraátállításoknak köszönhetően éves szinten mintegy 120 gigawattórával (GWh) kevesebb áramot használ fel az ország, ami 30-40 ezer háztartás éves fogyasztásának felel meg.
ÁTVÁLTOZTATUNK!
Profi sminkes és fodrász segítségével szeretnénk megmutatni neked milyen lehetsz, ha az unott hétköznapjaidat színesebbé teszed, vagy ha esetleg az önbizalmad szab határt a vágyaidnak. Fodrászunk megmutatja neked, milyen frizura illene hozzád, vagy ha gondolod meglep egy teljesen modern frizurával mely tükrözi egyéniségedet.
Mindezt meg is tanulhatod, mert fodrászunk egy gyors oktatást is tart, miközben készülsz.
Sminkesünktől pedig megtudhatod milyen dögös csaj is lehetsz amikor egy kis színt viszel a szürke hétköznapjaidba, akár egy buliban, vagy ha csak egyszerűen a párodnak szeretnél tetszeni, egy természetes sminkkel. Az egyszerű lépéseket könnyen el is tudod sajátítani, hiszen ott helyben ő is megtanít az apróbb trükkökre, fortélyokra, hogy később magad is elkészíthesd.
A kettő együttes összhangjából születik majd a díva. Természetesen figyelembe vesszük igényeidet, alap stílusodat, és személyre szabottan alakítjuk ki mindezeket. A döntés a Te kezedben van, mit is szeretnél?!
Átalakulásod lépéseiről fotósunk képeket készít, melyeket majd átadunk CD-n, vagy DVD-n. Megajándékozunk pár 13×18 -as képpel, hogy mutogatni tudd barátaid, családtagjaid előtt, ilyen voltál –> ilyen lettél!
„Gyönyörű az úttalan rengeteg,
Ujjong lelkem a parton egyedül;
Idén augusztusban (1992. augusztus 12.) volt halálának huszadik évfordulója annak a kivételes fiatalembernek, aki mindenét hátrahagyva, új emberré kívánt válni a vadonban.
A fenti versrészlet volt a nyitó képsora annak a filmnek, melyről szeretném megosztani az olvasóval az érzéseimet. Sokáig töprengtem, miként tudnám objektíven megközelíteni a történetet, végül rá kellett döbbennem, nehéz fába vágtam a fejszémet. Valamivel több, mint egy éve láttam először az Út a Vadonba című filmet, és túlzás nélkül állítom, egy kezemen meg tudom számolni azokat a filmes élményeimet, melyeknek hatását ilyen szinten őrzöm magamban.
A film számos elismerést kapott, többek között két Oscar jelölés. A nézőt az eredeti helyszínekre kalauzolja, melyek képi megjelenítése lélegzetelállítóra sikeredett. Sean Pennt ezúttal a kamera mögött csodálhatjuk. Kerek tíz évet kellett várnia a megfilmesítéssel, mire megkapta a jogokat. De azt hiszem megérte.
Főszerepben a mai ifjú színészek egyik nagy tehetségét láthatjuk, aki a szerep élethű megformálásához több mint húsz kilótól szabadult meg és a kemény fizikai igénybevételt követelő jeleneteknél sem szorult kaszkadőr segítségére. Emile Hirsch szerint az emberek többsége azért tudott azonosulni az általa játszott karakterrel, mert mindenkiben mélyen ott lappang a kalandvágy, csak a többségünk túl gyáva, tetteiben túlzottan korlátozott, hogy meg is lépje azt. Ez a srác másmilyen volt…
A film megtörtént eseményt dolgoz fel. A fiatalember történetét korábban már könyv alakban is feldolgozta az író Jon Krakauer, aki úgy nyilatkozott róla: „Chris McCandless története a bőröm alá hatolt és mind a mai napig ott is maradt.”
Christopher McCandless 1990-ben sikeresen megszerzi diplomáját az atlantai Emory Egyetemen, majd nem sokkal lemond minden földi vagyonáról. Összes megtakarítását egy jótékony szervezetnek adományozza, ily módon szabadulna az önzőséggel és cinizmussal átitatott materialista világ valamennyi kötöttségétől.
Űzött vadhoz tudnám hasonlítani, aki ugyan önszántából, de addigi életét hátrahagyva, önkényesen eltörli személyazonosságát és kóborlásaihoz új „vándor” nevet vesz fel, ő lesz Alexander Supertramp. Ezt követően anélkül, hogy szüleitől – akikkel kapcsolata a felszínen idilli, ám valójában igen összetett – illetve szerető húgától elbúcsúzna, nekivág a nagyvilágnak.
Két választást látott maga előtt : Vagy dolgozik vagy amolyan nomádként pénz és emberi kapcsolatok nélkül próbál élni.. Már régóta álmodott egy alaszkai kalandozásról, ahol távol a civilizációtól nomád módra élhet és ahol felépítheti szellemi, spirituális önmagát, távol az emberektől, miközben naplót ír…
1992-ben elstoppolt Fairbanksbe, Alaszkába … Jim Gallien, aki utoljára vette fel stopposként aggódott érte, mert a minimális túlélőkészlete sem volt meg, még iránytűje se ! Arról nem beszélve, hogy abszolút tapasztalatlan volt a vadonhoz. Gallien hiába próbálta lebeszélni, nem sikerült neki. Elmondása alapján Chris nagyjából 5 kiló rizzsel és egy .22 Remingtonnal vágott neki az alaszkai rengetegnek. „Gőze nem volt, hogy hova megy, de nem tudtam lebeszélni” – mondta.
Később megtalált naplója alapján rekonstruálható a történet folytatása.
Chris először átkelt a befagyott Toklat Riveren, aztán talált egy elhagyatott buszt, ahol hónapokig élt -közben bogyókon élt. Egyszer lőtt egy jávorszarvast, meg pár madarat.
Naplója az eksztatikus kezdetektől a kiábrándulásig 189 napig tart – ebből kb. 120 nap volt a vadonban.
Egy művelt, intelligens fiatalemberrel állunk szemben, kiben fizikai rátermettsége ellenére érzékeny lélek lakozik. Ezt húga és egyben legjobb barátja, Carine hasonlata hűen ábrázolja: „A kristály törékenysége nem gyengeség, hanem szépség.”
A fiú magányát kedvenc íróival – Tolsztoj, Thoreau, Jack London – osztja meg és napjairól, gondolatairól naplót vezet. Bár az volt minden vágya, hogy a természet lágy ölén éljen, az elemek őt sem kímélik. Miután roppant bölcsen levonja a tanulságot: „A boldogság csak akkor valós, ha azt másokkal is megosztjuk,” minden vágya visszatérni a civilizációba, újra viszontlátni családját…, de a folyó, aminek jégpáncélján áprilisban átkelt anno, júliusra megáradt és elzárta a visszautat. Ezért visszament a buszhoz.
Később ott találták meg a buszban, a hálózsákjában… nagyjából 30 kilóra fogyott, ahogy megállapították: éhen halt. Egyes vélemények szerint valami toxikus tényező is lehetett a bogyók közt.
Van azért egy kis nyomorúságos része is a dolognak, melyeket a tények is bizonyítanak.
A folyón, kb. negyed mérföldre volt tőle egy híd, amin átkelhetett volna, de persze ő nem vitt magával térképet, mert minek is. Nem messze lakhelyétől, az elhagyatott busztól, több faház is volt, elegendő túlélő készlettel, élelemmel….
Peter Christian alaszkai ranger véleménye Chrisről: „Amit mindig is mondani fogok erről az esetről.. Gyertek Alaszkába nyugodtan, vállaljátok fel a kalandot a vadonban, de tanuljatok Chris esetéből, aki egy buta, tragikus és követhetetlen ember volt.. Gyakorlatilag öngyilkos lett..”
Az Anyatermészet nem válogat, erejét kénye-kedve szerint fitogtatja, majd elemi erővel csap le ránk. Tisztelnünk kell(ene) Őt!
Vajon McCandless őrült volt, netán öngyilkos hajlamú – ahogy azt később többen is állították? Vagy csupán egy lázadó idealista? Erre a kérdésre mindenki megadhatja a szubjektív választ, előbb azonban érdemes végignézni a filmet. Muszáj megismerkedni ezzel a bámulatos fiatalemberrel, kinek története mély nyomokat fog hagyni abban, aki rászánja azt a majdnem két órát az életéből. Miért vagyok ebben ennyire biztos? Az 1992-ben bekövetkezett eset óta a 142-es sorszámmal ellátott fairbanksi „varázsbuszhoz” milliók zarándokoltak el…
Szükséges tehát okokat keresnünk, mikor a válasz itt hever tőlünk karnyújtásnyira? Mindenki élni szeretne, mielőtt a fények örökre kihunynak. Csupa nagybetűvel! Christopher McCandless pedig pontosan ezt tette. „Élt mielőtt meghalt.”
Mélységesen felháborított a napokban napvilágot látott hír, miszerint valaki, vagy valakik, költő gyurgyalagok fészkét zárták el gallyakkal. Ezzel halálra ítélve a tojókat, és az éppen kikelő fiókákat. Pedig a harkányi homokbányában már évtizedek óta fészkelnek gyurgyalagok, a művelés felhagyásakor a bányatulajdonos az MME baranyai csoportjának kérésére hagyott meg egy partfalszakaszt azért, hogy a madarak ott maradhassanak.
Mint azt már több média is hírül adta, június 23-án ellenőrizték újra a telepet. Megdöbbenve tapasztalták, hogy valaki leveles faágakkal betömködte az üregeket. A rendőrséggel közös helyszínelés során kiderült, hogy az elkövető 15 üreget zárt el, amelyből valószínűleg tíz volt lakott. A cselekmény akkor történt, amikor a gyurgyalagok még a tojásokon kotlottak, ezért a fiókákkal együtt az üregekben tartózkodó szülőmadarak is elpusztultak.
A gyurgyalag fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke százezer forint.
