Bővítés

Várhatóan, február elsejétől az oldal kissé változni fog. A három weboldalamból ez az egy fog üzemelni, szinte minden anyag itt lesz majd megtalálható. Egy ideig úgy fog működni, ha valaki a hunterart.hu-t gépeli be, akkor automatikusan a nagyvadfotozas jelenik meg a hunterarton szerepelt részekkel. Vagy valami hasonló.
Ismét kicsit blogos rendszerűvé, és személyesebbé válik az oldal, mint amilyen a tsabahunter.hu volt. Ehhez kell a ti/önök segítsége, aktív részvétele az oldal fejlesztésével kapcsolatban. 
Örülnék javaslatoknak, milyen témákkal foglalkozzunk, mit mutassunk be, állatokat, technikákat stb.  A legjobb ötleteket igyekszünk díjazni!
Valamint várjuk vállalkozó kedvű fotóstársak képeit a hónap képe kategóriába!
 

Az öregedő farkasok elvesztik vadászóképességüket

A farkasok akkor vannak vadászóképességeik csúcsán, amikor 2-3 évesek, állítja egy tanulmány. A felfedezés megdöntheti azt a véleményt, amely szerint a farkasok egész életükben képesek zsákmányszerzésre.
 
A Biológiai Tudományok Főiskolájának munkatársa, Dan MacNulty szerint ezeknek az állatoknak a fiziológiája fontos tényező a vadászat során. „A farkasok nem tökéletes ragadozók. Atletikus képességeik és kitartásuk a kor előrehaladtával hanyatlik. Olyanok, mint a százméteres futók: folyamatosan csúcsformában kell lenniük ahhoz, hogy sikeresek legyenek.”
A Yellowstone Park farkasainál megfigyelték, hogy az idősödő farkasok táplálását egy idő utána fiatalabbak veszik át: megosztják velük a zsákmányt. Ez azonban erősen próbára teheti a falka energiatartalékait, mivel sokszor túl kevés fiatal állat jut a sok idősödőre, tudatta a Science Daily.

Forrás: OrientPress

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Képek

Új képek kerültek fel a "Madarak" rovatba. Érdemes etetni a madarakat, hatalmas élményt nyújt az a látvány ahogy veszekednek, ricsajoznak, táplálkoznak.

Somogyi dámszarvasok

Nagyon megörültem ennek a cikknek, hiszen egyik kedvenc "vadászterületemről", és az ott élő dámokról szól. Azt hiszem, tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül, hisz én is vendégként járok ide, egy kedves barátom segítségével, melyért nagyon hálás vagyok. Ennyit bevezetésként…

somogyi dámszarvasokSomogy megyében szeptember 20-a környékén kezdődik a komolynak nevezhető barcogás. Ez az időszak október végéig tart, amikor a bikák testsúlyuk akár 30 százalékát és képesek elveszíteni, annyira nem az evéssel, hanem a nász örömeivel vannak elfoglalva. De hogyan is alakult a térség dámállománya? Többek között erről is kaptunk információt vendéglátóinktól, dr. Buzgó Józseftől és Bőhm Istvántól.

A terület dámtörténete

Lábod, Mike, Rinyabesenyő, Homokszentgyörgy. A térségbe a XIX. század közepén telepítették be a dámszarvast, először gróf Somssich Imre mikei, valamint báró Hoyos Miksa gyöngyösi uradalmára. A térségben a második világháború előtt körülbelül 7-8000 dám élt. Évente kb. 150 példányt lőttek ki az állományból.
Ebben az időszakban a megyében, a valamikori Tolna megyei Esterházy-birtok környezetéből származó, Törökkoppány, Somogydöröcske környéki állományt is megemlítve, zömmel belső-Somogyban, elsősorban Lábod, Lad, Rinyabesenyő, Homokszentgyörgy térségében volt számottevő dámállomány, bár már ekkor is létezett néhány egyéb, elszigetelt populáció. Báró Hoyos Miksa gyöngyöspusztai vadászterülete, gróf Somssich Imre mikei birtoka, a gróf Festetics Tasziló uradalmához tartozó Csurgó, Szenta, Tarany, Agarév, ezenkívül Berzence, Marcali, Szőcsény dicsekedhetett kisebb-nagyobb dámállománnyal.

Egyre többen

dámszarvasok Az első, Somogyra vonatkozó teríték adatait 1884-ből ismerjük, amely szerint abban az évben 169 db dámszarvas esett a megyében. Az éves terítékadatok szerint 1900-ban már 566 db dám esett, ami a vadaskerti telepítések eredményességét mutatja. A vadaskertekből a világháborús események hatására kiszabadult, valamint a szabad területen élő csekély létszámú dámszarvasállomány a kíméletnek köszönhetően, főként Lábod környékén lassú fejlődésnek indult, végül 1965-re elérte a 288 darabot. A nagymértékű erdőtelepítések, a nagyüzemi mezőgazdálkodás fokozatos kialakulása, a legeltető állattartás háttérbe szorulása, valamint a vadászati tilalom hatására a dámszarvasok létszáma lassan újra emelkedni kezdett. Lábodra 1963-ban állományszaporítás és vérfrissítés céljából 30 db vegyes korú és ivarú dámot hoztak Gyulajról. Ettől kezdve öt éven keresztül évente 15 db, 1975-ben 30 db gyulaji lapátost telepítettek be, s a telepítések oly sikeresek voltak, hogy mára a megye területének jelentős részén található dám. Somogy 71 vadászterületéből 33-on ejtettek el dámszarvast a 2004/2005-ös vadászati idényben. A létszám az elmúlt évtizedekben látványos módon fejlődött arra a szintre, ahol manapság áll, hiszen míg 1970-ben mindössze 15 db volt a megye terítéke, 1980-ban ez a szám még csak 66 db volt, 1990-ben már elérte a 796 db-ot, 2004-ben pedig 3826 db volt a teríték.

A kor meghatározása

dámszarvas vadászatHogy hogyan lehet megállapítani, milyen öreg egy dámszarvasbika? Apró jelekből, amelyek csak az igazán szakavatott szemnek láthatók. A lapáton lévő csipkék széle és a lapát hátulja is kopott, vagy az szintén lehet következtetni a korra. A könyvekkel és szakmai írásokkal ellentétben létezik egy olyan elgondolás, amely szerint az igazán öreg bikáknak az oldalcsipkéi ugyan eltűnnek, de a felső csipkék óriásivá és tűhegyessé alakulnak.
Olykor az is megesik, hogy ezekkel az agancsokkal halálos sebet ejtenek egymáson, és elhullanak. A dámbikáknál előfordul, hogy a barcogás alatt egymással küzdő bikákat egy harmadik oldalról megszúrja. A legjobb helyekért megy a harc, amelyben minden eszköz megengedett. A nyakvastagságból és a testméretből nem lehet megállapítani, hogy a kiszemelt bika hányadik évében van. A kor meghatározására a fentiekben leírt jelekből tudunk a leghatékonyabban következtetni.

Bőség és minőség

Somogy megyében a mennyiségi fejlődést sajnos nem követi hasonló arányú minőségi változás.

Az itteni dámszarvas minősége nem éri el a legkiválóbb területeken élő állományok minőségét, viszont a Belső-Somogyban élő állomány nagysága és terítéke is országos jelentőségű, hiszen a magyarországi állományhasznosítás egyharmada innen kerül ki. A Lábod környéki populáció, bár számos trófeával szerepel a listákon, nem tudott még kiemelkedő eredményt felmutatni. Legerősebb a 2002-ben Csöprödön elejtett 5,22 kg-os bika volt, amely jelen pillanatban a 35. a listán. Viszont a terület bősége és a szemet gyönyörködtető bikák és tarvad mennyisége minden vadász szívét megmelengeti. A dámszarvas kiváló indikátor, a számára kitűnő élőhelyet meghálálja, és egy-két évtized alatt robbanásszerű létszámnövekedéssel reagál. Somogyban igazán otthon érezte és érzi magát ez a vadfaj, hiszen több mint egy évszázada él már a megyében, és amíg korábban zömmel zárt területen gazdálkodtak vele, napjainkban már a szabad területen élő állomány kezelése az egyik legfontosabb szakmai feladat.

Forrás: Élményvadász Magazin

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Horror az erdőben

Ki gondolta volna a téli kertek madáretetőjének kedves kis madárkájáról, hogy kegyetlen gyilkos? Pedig az. Vérszomjas magyar cinkékről írnak a brit lapok: téli álmukból ébredő denevérekre vadásznak Magyarországon a széncinkék!
Kicsípik az álmos emlősök agyát, lecsipkedik csontjaikról a húsukat. Magyar és svéd kutatók számos, cinkék által elpusztított denevér tetemét találták meg a Bükkben. Amikor a törpedenevérek tél végén kezdenek magukhoz térni, alig tudnak mozogni, kábák az álmosságtól – könnyű prédát jelentenek a náluk nagyobb madaraknak. A széncinkék meghallják, hogy a denevérek egymást szólongatják magas frekvenciájú hangon, erre berepülnek a barlangokba, és rátámadnak az emlősökre. Általában nem azonnal ölik meg zsákmányukat, hanem egy közeli fára repülnek velük, ahol apránként kicsipegetik az agyvelejüket.
„Mentségükre” szolgáljon, hogy csak akkor élnek e táplálékkal, ha végképp nem találnak más élelmet. Hasonló viselkedésmintáról hazánkon kívül Lengyel- és Svédországban is szólnak népi megfigyelések.

Forrás: Szabadföld

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Télen sem kell boltba menni a gombáért

Több kiváló gombatermő vidékünk van, amelyek egyike a Velencei hegység. Az 500 négyzetkilométeres terület egyik része a Dunántúli-középhegységhez tartozik, a tó és környéke a Mezőföld. Nem csoda, ha változatos talaj, növényzet és időjárás jellemzi a környéket. A különféle talajok – mint a köves, a barna vagy sötét erdőtalaj, a réti-, az üledékes- és lejtőhordalék-talaj – kémhatása változó: a savanyú, a semleges és a lúgos különböző fokozata lehet, ezzel sokféle gombának kedvezve. Az éghajlati viszonyok eléggé szélsőségesek. Nagy a napfényes órák száma, ám a hőmérséklet igen változékony. Csapadék főként télen hullik: a terület így az őszi, téli gombáknak tökéletes.
A növényzet is sokféle, legelterjedtebbek a tölgyfajok, de sok a gyertyán, az akác, a kőrisfélék, juharok, a nyár-, fűz- és szilfák, a telepített fenyők. Az élőhely változatossága a magyarázat, hogy – saját megfigyelés alapján – több mint négyszáz fajt sikerült meghatározni. Ezek közül jelenleg is gyűjthető a tó környékén, vízfolyások mentén a késői laskagomba és a téli fülőke. Novemberben, decemberben, januárban, ha az időjárás enyhe és csapadékos, sok az elefántcsont-, a fagyálló csigagomba, valamint a fenyőpereszke. Ismert a gyűrűs tuskógomba is, egyes legelőkön pedig gyakori az ördögszekér-laskagomba. Ám, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, bízzuk szakértőre, milyen gombát szedünk le.

Forrás: Fejér Megyei Hírlap

a híreket a www.vadászmester.hu segíti

Nyílt levél

"Nyílt levéllel fordulok Önökhöz.  Szerencsére rohanó világunkban is mind többekben merül fel a természet, a benne élő növények és állatok megfigyelésének, megörökítésének igénye. A fotográfia és a videózás területén tapasztalható rohamos fejlődésnek hála, egyre több ember számára válik elérhetővé a természetfotózáshoz, videózáshoz alkalmas technika. Sokan élnek is a lehetőséggel, és vagy csak megörökítik fényképezőgépükkel, kamerájukkal a természet csodáit, hogy hazatérve büszkén mutogassák családtagjaiknak, vagy sokan pályáznak is  a felvételekkel különféle fórumokon.
Sok fotográfus az egyszerű kirándulások alkalmával kezdi próbálgatni szárnyait, a körülötte látható növény- és madárvilágot fényképezni, és van akinek ez elég is. A megszállottabbja – és persze a profikat is idesorolom – ezzel nem elégszik meg. Barátoktól ismerősöktől, "öreg" természetfotósoktól kérnek tippeket, hol találni vadban bővelkedő helyeket. Az előrelátóbb felveszi a kapcsolatot a terület kezelőjével, és érdeklődik a lehetőségekről: mikor, hová, hogyan mehet ki fényképezni, kitől kérjen információt, kivel tartson kapcsolatot? A terület kezelője – általában a hivatásos vadász vagy erdész-  a legtöbb esetben képes olyan információkkal szolgálni, amit még a gyakorlott természetfotós sem tudhat, hiszen nem ismeri az adott élőhelyet. Emellett azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy a kapcsolatfelvétel nem kizárólag a fotós informálására, hanem a terület kezelőjének informálására is szolgál.
Ha a már némi rutinnal rendelkező fotós, videós megfelelő álcaruhában, mobil lessátorral teszi magát láthatatlanná egy vadászterületen – például bőgésben egy vadföld mellett-, vadász legyen a talpán, aki a szervasbika mögött megbújó fotóst észreveszi.
Természetesen a vadász felelőssége, hogy a leadott lövés ne veszélyeztessen senkit. De higgyék el nekem, ha a vad nem veszi észre a fotóst, akkor valószínű, hogy a vadász sem fogja. Ezért fokozottan fennáll a balesetveszély lehetősége!
Tudom, hogy a jó fénykép, jelenet elkészítése is zsákmányszerzés. Hasonló érzés a fegyverrel vadászók zsákmányolásához, csak sokkal nehezebb, mert a fénynek, a témának, a távolságnak és még ezernyi dolognak kell összejönnie a jó képhez. De biztosan állítom: egyetlen kép, jelenet sem ér annyit, hogy életünket, testi épségünket veszélyeztessük érte.
Arra kérem mindazokat, akik vadászterületen vadfotózáshoz akarnak kezdeni, keressék meg a vadászatra jogosultat, és érdeklődjenek a lehetőségekről.
Tisztelettel és a képek elkészítéséhez jó fényeket kívánva,

Nagygyörgy Péter

hivatásos vadász"

 
A levél a Fotómozaik című havilap novemberi számában olvasható, a közléséhez Péter hozzájárult.
 
 
Egy apró megjegyzés a levélhez. Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal, nem csak azért, mert Pétert kb 20 éve ismerem, mert nagyon sok olyan "természetfotóssal" szoktunk mi is találkozni akiket hidegen hagy a vadászati idény. Hiába kérdezzük meg, hogy szóltak e, kértek e engedélyt a terület kezelőjétől, még mi részesülünk kioktatásban, hogy ne mondjuk meg mit tehet az adófizetők pénzén tartott erdőben az adófizetők pénzén etetett állatokkal. Vannak esetek, természetesen az igen kirívóak, amikről azonnal tájékoztatjuk a vadászt, sőt más módon is próbáljuk segíteni. Tudom nagyon rosszul esik minden fotósnak, amikor augusztus végétől szinte januárig, minden szabad percére nemleges választ kap – ez saját tapasztalat – ,de ez az az időszak, amit ha megsértünk, oda a többi lehetőség is. Ha azon a területen fotózni szeretnénk nem éri meg az illetéktelen besurranás. Sokan nem ismerik a vadászati törvény ide vonatkozó paragrafusait, hogy a terület kezelőnek jogában áll akár büntetni is a tilalom ellenére a vadászterületen tartózkodókat.
Véleményem szerint, ha egy jó kapcsolat alakul ki a fotós, videós és a vadászok között, az mindkét fél előnyére válhat. Egy jól felkészült fotós igen sokat tud segíteni a hivatásos vadászoknak, ha elmondja hol, mit látott. Így a vadász is tudja, hogy az a kapitális bika, kos, vadkan merre jár, tartja e a helyét stb. Remélem ezeket  a gondolatokat Péter is alá tudja támasztani. Én személy szerint köszönöm ezt a levelet, valami hasonló már bennem is megfogalmazódott csak "jogalapot" nem találtam a közlésére.

Daru fotózás

Nagyon jól sikerült az idei első daru fotózásos túra. Wink

A vártnál többen jöttek el és szinte mindenkinek sikerült értékelhető képeket készíteni. Fantasztikus volt az Álomzugban, nagyon jó leshelyet találtunk a kis csapattal és egy szikes kis pocsoja is volt a közelben ahol tudtak fürödni. Igaz a tervezettel ellentétben a rossz időjárás miatt csúsztattuk a kirándulást, így négy nap lett belőle. A csapat krémje, már csütörtök délután lement elfoglalni a szállást a szokásos helyen, és az esti behúzásokat megszemlélni.

Péntek reggel pirkadatkor indultunk ki a kirepüléseket fotózni, majd ebédre, szinte mindenki más helyre vonult, ki-ki az általa hozott kis hazai maradékokat, vagy „páncélosokat” konzervetvett elő a hátizsákjából. Röpke órás pihenő után, ismét a gépeké volt a főszerep, és nem utolsó sorban a madaraké. A többi napon ugyan ezek a mozzanatok ismétlődtek. Az egész kis túrának csak a vége sikeredett kissé furcsára a hazafelé jövő emberhad miatt.

Újra jönnek a darvak

Újra jönnek a darvak a Hortobágyra, ismét egy lehetőség a darvak húzásának megörökítésére. További részletek folyamatosan itt, az oldalon, a hírek rovatban.