Télen sem kell boltba menni a gombáért

Több kiváló gombatermő vidékünk van, amelyek egyike a Velencei hegység. Az 500 négyzetkilométeres terület egyik része a Dunántúli-középhegységhez tartozik, a tó és környéke a Mezőföld. Nem csoda, ha változatos talaj, növényzet és időjárás jellemzi a környéket. A különféle talajok – mint a köves, a barna vagy sötét erdőtalaj, a réti-, az üledékes- és lejtőhordalék-talaj – kémhatása változó: a savanyú, a semleges és a lúgos különböző fokozata lehet, ezzel sokféle gombának kedvezve. Az éghajlati viszonyok eléggé szélsőségesek. Nagy a napfényes órák száma, ám a hőmérséklet igen változékony. Csapadék főként télen hullik: a terület így az őszi, téli gombáknak tökéletes.

A növényzet is sokféle, legelterjedtebbek a tölgyfajok, de sok a gyertyán, az akác, a kőrisfélék, juharok, a nyár-, fűz- és szilfák, a telepített fenyők. Az élőhely változatossága a magyarázat, hogy – saját megfigyelés alapján – több mint négyszáz fajt sikerült meghatározni. Ezek közül jelenleg is gyűjthető a tó környékén, vízfolyások mentén a késői laskagomba és a téli fülőke. Novemberben, decemberben, januárban, ha az időjárás enyhe és csapadékos, sok az elefántcsont-, a fagyálló csigagomba, valamint a fenyőpereszke. Ismert a gyűrűs tuskógomba is, egyes legelőkön pedig gyakori az ördögszekér-laskagomba. Ám, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, bízzuk szakértőre, milyen gombát szedünk le.