Itt mindenki úgy szokta kezdeni, ezerkilencszáz….., hát én is. 1967. június 8-án Medárd napján láttam meg a napvilágot Szolnok városában. Ez az „átok” azóta is kísért, hisz szinte minden ígéretesnek látszódó fotós túrám esőbe torkollik. 🙂 Ha kiszámolom a korom, talán soknak tűnik, de belül megálltam öregedni, csak fele ennyinek érzem magam.
Gyerekkoromban rengeteget jártam ki kerületvezető vadászokkal, vadkárelhárításra és hajtóvadászatokra. Így kezdődött az állatok szokásainak megismerése, melyek a mai napig nagy hasznomra vannak a cserkeléses fotózásokon is.
A mai napig jó kapcsolatoknak köszönhetően, sikerült egy saját fix leshelyet kiépíteni, ahol sok érdekes képet készítettem. Itt megemlíteném egy nagyon kedves barátom, Fekete Orsi nevét, akivel közösen építettük – azóta kedvenc helyünkké vált – lesünket. Már lányaim is fertőződtek a fotózással, Dórinak több képét beválogatták egy fotópályázat legjobbjai közé, melyek kiállításra is kerültek. Kitty is egyre többet használja a gépet, több, kevesebb sikerrel, nála a kutyák szeretete előre valóbb.
Volt egy röpke kis idő mikor egy Zenit fotópuskával madarakat és egyebeket fényképeztem több, de inkább kevesebb sikerrel. Már kétgyermekes apaként jelentkeztem a FotoArt magazin rendezésében indult kezdő fotóstanfolyamra, majd a tanfolyam sikeres elvégzése után Imre Tamás fotográfus nevével fémjelzett Carenon Professional Wildlife fotósiskolában próbáltam elsajátítani a természetfotózási technikák alapjait, az igazi wildlife érzést. 2008 -ban a Forrásvíz fotósiskola mesterkurzusán is részt vettem.
Több mint egy évtizede kimondottan csak nagyvadakat fényképezek, kiegészítve néha makró- és madár fotózással is. Felszerelésemet is megpróbálom a jövőben majd ehhez alakítani. 2008 óta kikacsintottam a sportfotózás területére is, lovaspóló és motoros triál versenyeket fotóztam rendszeresen. Itt, ha eredménynek mondható, a képem volt a 2009 -es lovaspólós TV2-DRAFT kupa óriás plakátja.
Életem eddigi meghatározó élménye az afrikai utazásom volt, ami nem volt más, mint a fapados Dakar néven elhíresült autóverseny. Nagy élmény volt megismerni annyi népet és különféle kultúrájukat. Ha tudom a közeljövőben megismétlem, vagy kibővítem egy hasonló, igazi élményt jelentő túrával. Nagy hatással vannak rám a hazai tájak szépségei is, mint például a Kis Balaton vagy a Hortobágyi Nemzeti Park
Fényképeim eddig több társas kiállításon vettek részt és újságokban is szerepeltek illusztrációként.
2009 március hónapban önálló kiállításom volt Székesfehérváron.
2010-ben is folytatódik a hagyomány, ismét jelentek meg képeim újságban, Pusztadoktor magazinban. Mostanság erdei iskolák tanösvényeihez adtam képeim, illetve továbbra is újságoknak, weboldalaknak, illusztrációnak.
Saját rendezésű fotópályázataim második eredményhirdetése került megrendezésre 2009. április 4-én szintén az Alcsúti Arborétum kápolnájában, MADARAK címmel. Az első is itt került kihirdetésre 2008 év végén, TERMÉSZETES TERMÉSZET címmel. A versenyeken nyertes fotósok közül többen szerepeltek, szerepelnek azóta is sikeresen az ÉTF pályázatokon.
2011 -ben elérkeztem fotós pályafutásom egyik nagy állomásához, minden felszerelésemet ellopták. Itt is köszönöm annak az áldott jó léleknek, aki eltulajdonította gépeim és optikáim. Egy hét mély depresszió után sikerült kilábalni barátok segítségével a gödörből és szert tennem egy fantasztikus gépvázra. Üröm az örömben, ez lett volna az első olyan év, mikor majd egy tucat esküvőre hívtak fotózni.
2013 akár a fordulat éve is lehetne, Fekete Orsival és Mráz Edinával karöltve megálmodtam egy kiállítást. Az álmokat tett követte és ha hiszünk is valamiben akkor az valóra is válhat. Végre mertem nagyot álmodni. A kiállítás a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban volt, az OMVK és a Groupama Garancia Biztosító Zrt. támogatásával. A Hazai vadász magazin műsor stábja forgatott a megnyitón, vadászkürtösök csalogatták a nagyérdeműt és a diaporáma vetítés élő zene mellett ment. Fantasztikus volt! 2013. május 4 -én megnyílt a „Vadászat objektívvel” című kiállítás. Azóta több helyen is kiállításra került az időközben az MMG-nek adományozott anyag. A kiállítás sorozat folytatódik…, de egy évtized múltán…
2023 igazi csoda évnek ígérkezik, mivel a kiállítás anyaga jubilál és így újból, egyben utoljára kerül bemutatásra a nagyközönségnek. Az előkészületek már folytak, vártuk a múzeum visszajelzését. Sajnos a hozzáállás nem minden esetben egyezik azzal a gondolattal, ami bennem van. A jubileumi kiállításunkat a nemtörődés és a flegmaság megsemmisítette. Köszönjük! Befejeztem a kiállításokat végleg!
Következő nagyállomás, 2014. május 24, Vadászati Kultúra Napja. Ezen a napon alakult meg a VKE Természetfotó Köre, melynek én lettem egy évre az elnöke (amit 2018 augusztusáig bitoroltam)… és elindult a munka.
2015-ben a munka elindult, még mindig én vagyok a TK elnöke, kicsiny klubunkban kezd kialakulni az igazi klubélet. Kicsit nehezen megoldható a rendszeresség, mert minden égtáj felé szét vagyunk szóródva, de a keményebb mag nem tágít a havi rendszerességtől. 2015. szeptemberben beválasztottak a Vadászati Kulturális Tanácsba is. Nagyon büszke vagyok erre a posztra is.
Életem következő állomása 2018. március 31. ekkor került hozzánk Barka kutya, egy drótos magyar vizsla. Barka-tarka kismese oldalon lehet vele találkozni is.
Következő állomás: 2018. augusztus… feladtam álmaim, búcsút vettem a VKE Természetfotó Körétől (és magától a VKE-től).
A FEHOVA lassan már kezd kicsit az életembe beférkőzni, mint valami állomás. 2020. februárban Csótai Laci barátommal megalapítottuk a Hazai Vadfotós Egyletet (mottónk: „ahol a vad és a fotó egy lett”) HVFE, ahol ma már – mondhatom azt – az ország 25 legjobb vadfotósa található. Minden év februárjában új elnököt választunk, így nem lesz az, hogy ellaposodik a napi munka. Amikor ezt kitaláltuk, még nem játszott akkora szerepet az életünkben a Covid járvány. A pandémia megváltoztatott mindent, mindenkit otthonmaradásra bírt, ezért nem választottunk új elnököt se, maradtam én. Már 2022-ben is én vezetem a kis csapatot. 2022-ben a Magyar Vadászlap karácsonyi kiadásában bemutattak, mint természetfotóst.
2024-től újra vállalkozom TsArt néven, leginkább házi kedvencek fotózása, de nem gond a portré és akár az esküvő sem. Mottóm: „Nem baj, ha kedvenced nem szokványos, rágcsáló vagy éppen hátasló…”