Műhelytitok!?

"Kiültem egy helyre először (a téli álcám az úgy nézett ki, h a 3D-s kabátra ráaggattam egy lepedőt, ami nem takart teljesen, tehát én voltam az olvadó hó… :D), ahol láttam már őzeket így kora reggel 1-2X. Vártam egy órát, nem történt semmi, csak szétfagytam, és beázott a s.ggem, úgyhogy meguntam a dolgot. Elindultam egy kukoricaföld (vagyis néhai, de még nem szántották be) felé, ahol szintén rendszeresen látok őzeket, alkalmanként elég sokat is, estefelé is, meg reggel is. Hát szerencsém volt, egy bakocska és két suta molyolgattak a tábla közepén. Jó messze voltak persze, hiába csaptam ki a telét a nem túl minőségi 300-ig, akkor is csak apró pontok voltak. Úgyhogy cserkeltem. 😀

Szerencsére a szél felőlük fújt felém, úgyhogy szag-ügyben védve voltam. A vizuális ingerekkel kapcsolatban meg csak drukkolhattam. Egészen közel tudtam hozzájuk lopózni úgy, hogy nem vettek észre! Kint a nyílt terepen, egy kukoricaföld közepén, ahová mondjuk nem is passzol 100%-ig a hópamacsos tölgyfa jelmezem. 😎 De marhára nem vettek észre. A két suta lassan belegelte magát a bokrok közé, de nem miattam, csak megunták a kapirgálást kint, a bak viszont kint maradt, és ő is csak akkor kezdett furán nézni maga köré, amikor elég közel értem ahhoz, hogy már hallja a gép exponálásának a zaját. Arra úgy fülelgetett, meg nézett rám is, mellém is, de nem nagyon tudta eldönteni, mi van. Aztán a biztonság kedvéért ő is inkább beváltott a bozótosba idővel, de nem menekülve, csak kényelmesen."

Dé