Nem olyan régen találtam rá édesapám egyik barátjának kis könyvecskéjére, melyben kedves kis anekdotákat lehet fellelni  erdészekről, vadászokról, erdőről és mezőről. Ebből szeretnék egyet idézni, mert szeretném ha egyszer nekem is ilyen viszonyom lehetne az erdővel, természettel. „Talán éppen egy derült nyári estén, hazafelé ballagó, a napi fáradságtól meg a néhány deci finom vörösbortól is kicsit bizseregve, az idősebb Dönci bácsi és a fiatal jáger, Vince, a csöndbe burkolózva kémlelték az utat, néha a csillagoktól roskadó égboltra is pillantva. Vince törte meg a csendet, eléggé szokatlan gondolattal. – Meglásd, Dönci bácsi, eljön az idő, amikor odafenn a csillagok között rakétákon száguldoznak, amíg mi itt a bakancs talpát koptatjuk! – Hiszem,…