Somogyi dámszarvasok

Lábod, Mike, Rinyabesenyő, Homokszentgyörgy. A térségbe a XIX. század közepén telepítették be a dámszarvast, először gróf Somssich Imre mikei, valamint báró Hoyos Miksa gyöngyösi uradalmára. A térségben a második világháború előtt körülbelül 7-8000 dám élt. Évente kb. 150 példányt lőttek ki az állományból.

Ebben az időszakban a megyében, a valamikori Tolna megyei Esterházy-birtok környezetéből származó, Törökkoppány, Somogydöröcske környéki állományt is megemlítve, zömmel belső-Somogyban, elsősorban Lábod, Lad, Rinyabesenyő, Homokszentgyörgy térségében volt számottevő dámállomány, bár már ekkor is létezett néhány egyéb, elszigetelt populáció. Báró Hoyos Miksa gyöngyöspusztai vadászterülete, gróf Somssich Imre mikei birtoka, a gróf Festetics Tasziló uradalmához tartozó Csurgó, Szenta, Tarany, Agarév, ezenkívül Berzence, Marcali, Szőcsény dicsekedhetett kisebb-nagyobb dámállománnyal.

Az első, Somogyra vonatkozó teríték adatait 1884-ből ismerjük, amely szerint abban az évben 169 db dámszarvas esett a megyében. Az éves terítékadatok szerint 1900-ban már 566 db dám esett, ami a vadaskerti telepítések eredményességét mutatja. A vadaskertekből a világháborús események hatására kiszabadult, valamint a szabad területen élő csekély létszámú dámszarvasállomány a kíméletnek köszönhetően, főként Lábod környékén lassú fejlődésnek indult, végül 1965-re elérte a 288 darabot. A nagymértékű erdőtelepítések, a nagyüzemi mezőgazdálkodás fokozatos kialakulása, a legeltető állattartás háttérbe szorulása, valamint a vadászati tilalom hatására a dámszarvasok létszáma lassan újra emelkedni kezdett. Lábodra 1963-ban állományszaporítás és vérfrissítés céljából 30 db vegyes korú és ivarú dámot hoztak Gyulajról. Ettől kezdve öt éven keresztül évente 15 db, 1975-ben 30 db gyulaji lapátost telepítettek be, s a telepítések oly sikeresek voltak, hogy mára a megye területének jelentős részén található dám. Somogy 71 vadászterületéből 33-on ejtettek el dámszarvast a 2004/2005-ös vadászati idényben. A létszám az elmúlt évtizedekben látványos módon fejlődött arra a szintre, ahol manapság áll, hiszen míg 1970-ben mindössze 15 db volt a megye terítéke, 1980-ban ez a szám még csak 66 db volt, 1990-ben már elérte a 796 db-ot, 2004-ben pedig 3826 db volt a teríték.

Hogy hogyan lehet megállapítani, milyen öreg egy dámszarvasbika? Apró jelekből, amelyek csak az igazán szakavatott szemnek láthatók. A lapáton lévő csipkék széle és a lapát hátulja is kopott, vagy az szintén lehet következtetni a korra. A könyvekkel és szakmai írásokkal ellentétben létezik egy olyan elgondolás, amely szerint az igazán öreg bikáknak az oldalcsipkéi ugyan eltűnnek, de a felső csipkék óriásivá és tűhegyessé alakulnak.

Olykor az is megesik, hogy ezekkel az agancsokkal halálos sebet ejtenek egymáson, és elhullanak. A dámbikáknál előfordul, hogy a barcogás alatt egymással küzdő bikákat egy harmadik oldalról megszúrja. A legjobb helyekért megy a harc, amelyben minden eszköz megengedett. A nyakvastagságból és a testméretből nem lehet megállapítani, hogy a kiszemelt bika hányadik évében van. A kor meghatározására a fentiekben leírt jelekből tudunk a leghatékonyabban következtetni.

Az itteni dámszarvas minősége nem éri el a legkiválóbb területeken élő állományok minőségét, viszont a Belső-Somogyban élő állomány nagysága és terítéke is országos jelentőségű, hiszen a magyarországi állományhasznosítás egyharmada innen kerül ki. A Lábod környéki populáció, bár számos trófeával szerepel a listákon, nem tudott még kiemelkedő eredményt felmutatni. Legerősebb a 2002-ben Csöprödön elejtett 5,22 kg-os bika volt, amely jelen pillanatban a 35. a listán. Viszont a terület bősége és a szemet gyönyörködtető bikák és tarvad mennyisége minden vadász szívét megmelengeti. A dámszarvas kiváló indikátor, a számára kitűnő élőhelyet meghálálja, és egy-két évtized alatt robbanásszerű létszámnövekedéssel reagál. Somogyban igazán otthon érezte és érzi magát ez a vadfaj, hiszen több mint egy évszázada él már a megyében, és amíg korábban zömmel zárt területen gazdálkodtak vele, napjainkban már a szabad területen élő állomány kezelése az egyik legfontosabb szakmai feladat.