Nyílt levél
"Nyílt levéllel fordulok Önökhöz. Szerencsére rohanó világunkban is mind többekben merül fel a természet, a benne élő növények és állatok megfigyelésének, megörökítésének igénye. A fotográfia és a videózás területén tapasztalható rohamos fejlődésnek hála, egyre több ember számára válik elérhetővé a természetfotózáshoz, videózáshoz alkalmas technika. Sokan élnek is a lehetőséggel, és vagy csak megörökítik fényképezőgépükkel, kamerájukkal a természet csodáit, hogy hazatérve büszkén mutogassák családtagjaiknak, vagy sokan pályáznak is a felvételekkel különféle fórumokon.
Sok fotográfus az egyszerű kirándulások alkalmával kezdi próbálgatni szárnyait, a körülötte látható növény- és madárvilágot fényképezni, és van akinek ez elég is. A megszállottabbja – és persze a profikat is idesorolom – ezzel nem elégszik meg. Barátoktól ismerősöktől, "öreg" természetfotósoktól kérnek tippeket, hol találni vadban bővelkedő helyeket. Az előrelátóbb felveszi a kapcsolatot a terület kezelőjével, és érdeklődik a lehetőségekről: mikor, hová, hogyan mehet ki fényképezni, kitől kérjen információt, kivel tartson kapcsolatot? A terület kezelője – általában a hivatásos vadász vagy erdész- a legtöbb esetben képes olyan információkkal szolgálni, amit még a gyakorlott természetfotós sem tudhat, hiszen nem ismeri az adott élőhelyet. Emellett azonban azt is szem előtt kell tartani, hogy a kapcsolatfelvétel nem kizárólag a fotós informálására, hanem a terület kezelőjének informálására is szolgál.
Ha a már némi rutinnal rendelkező fotós, videós megfelelő álcaruhában, mobil lessátorral teszi magát láthatatlanná egy vadászterületen – például bőgésben egy vadföld mellett-, vadász legyen a talpán, aki a szervasbika mögött megbújó fotóst észreveszi.
Természetesen a vadász felelőssége, hogy a leadott lövés ne veszélyeztessen senkit. De higgyék el nekem, ha a vad nem veszi észre a fotóst, akkor valószínű, hogy a vadász sem fogja. Ezért fokozottan fennáll a balesetveszély lehetősége!
Tudom, hogy a jó fénykép, jelenet elkészítése is zsákmányszerzés. Hasonló érzés a fegyverrel vadászók zsákmányolásához, csak sokkal nehezebb, mert a fénynek, a témának, a távolságnak és még ezernyi dolognak kell összejönnie a jó képhez. De biztosan állítom: egyetlen kép, jelenet sem ér annyit, hogy életünket, testi épségünket veszélyeztessük érte.
Arra kérem mindazokat, akik vadászterületen vadfotózáshoz akarnak kezdeni, keressék meg a vadászatra jogosultat, és érdeklődjenek a lehetőségekről.
Tisztelettel és a képek elkészítéséhez jó fényeket kívánva,
Nagygyörgy Péter
hivatásos vadász"
A levél a Fotómozaik című havilap novemberi számában olvasható, a közléséhez Péter hozzájárult.
Egy apró megjegyzés a levélhez. Teljes mértékben egyetértek a leírtakkal, nem csak azért, mert Pétert kb 20 éve ismerem, mert nagyon sok olyan "természetfotóssal" szoktunk mi is találkozni akiket hidegen hagy a vadászati idény. Hiába kérdezzük meg, hogy szóltak e, kértek e engedélyt a terület kezelőjétől, még mi részesülünk kioktatásban, hogy ne mondjuk meg mit tehet az adófizetők pénzén tartott erdőben az adófizetők pénzén etetett állatokkal. Vannak esetek, természetesen az igen kirívóak, amikről azonnal tájékoztatjuk a vadászt, sőt más módon is próbáljuk segíteni. Tudom nagyon rosszul esik minden fotósnak, amikor augusztus végétől szinte januárig, minden szabad percére nemleges választ kap – ez saját tapasztalat – ,de ez az az időszak, amit ha megsértünk, oda a többi lehetőség is. Ha azon a területen fotózni szeretnénk nem éri meg az illetéktelen besurranás. Sokan nem ismerik a vadászati törvény ide vonatkozó paragrafusait, hogy a terület kezelőnek jogában áll akár büntetni is a tilalom ellenére a vadászterületen tartózkodókat.
Véleményem szerint, ha egy jó kapcsolat alakul ki a fotós, videós és a vadászok között, az mindkét fél előnyére válhat. Egy jól felkészült fotós igen sokat tud segíteni a hivatásos vadászoknak, ha elmondja hol, mit látott. Így a vadász is tudja, hogy az a kapitális bika, kos, vadkan merre jár, tartja e a helyét stb. Remélem ezeket a gondolatokat Péter is alá tudja támasztani. Én személy szerint köszönöm ezt a levelet, valami hasonló már bennem is megfogalmazódott csak "jogalapot" nem találtam a közlésére.