2012. 04. 10.

Malacok és mások

Felújításra került, a kissé elhanyagolt lesünk. Ahogy készen lett máris meghozta gyümölcsét. A “frissen” született malacok már előttünk fürödnek, dagonyáznak. Nagyon élvezik a kis disznók a víz adta lehetőségeket. Nekünk talán a szerencsénk, hogy szárazabb időszakban szinte csak itt van víz, így ide gyűlnek az állatok, madarak. Visszajöttek a vadkacsák is, szaporodtak az ide látogató ragadozó madarak, egy ölyv párral, valamint gazdagabbak lettünk egy mocsári teknőssel.


Hozzászólna?
2012. 03. 07.


Hozzászólna?
2012. 02. 22.

Varázslatos Magyarországunk 2011-2012

“A Varázslatos Magyarország Havi és Természetfotó Riportere természetfotós pályázataink legjobb természetfotói kerülnek kiállításra a Magyar Természettudományi Múzeumban.

A Varázslatos Magyarország fotópályázat lélegzetelállítóan szép képeiből összeállított kiállítás híven tükrözi, hogy a hazai nemzeti parkok állat- és növényvilága páratlan ritkaságokban bővelkedik. A kiállítás anyaga egyúttal azt is bizonyítja, hogy a hazai természetfotósok világszínvonalon képesek bemutatni élővilágunk rejtett kincseit.”  folytatás

 

A Varázslatos Magyarország Csapata, Gaál Péter”

forrás: www.varazslatosmagyarorszag.hu

Hozzászólna?
2012. 02. 21.

Változások

Azért, hogy ne legyen unalmas az oldal -már ha keveset is írok ide, és inkább a blog az aktív- kicsit változott a külcsín. Nem csak itt történtek változások, közben tagja lettem a Vadászati Kulturális Egyesületnek ezen belül a Képzőművész körnek, és a FEHOVA jóvoltából nagyon hasznos ismeretségeket is sikerült kötni.

A napokban elkészül a Fehováról is a rövidke képes beszámoló, mely itt és a blogon is olvasható lesz. Kerültek fel az elmúlt hetekben új képek a hónap képe és a galéria rovatba is.


Hozzászólna?
2011. 12. 16.

Nem csalás, nem ámítás. De akkor mi?

Lassan már itt a karácsony, az elmúlt két hétben pedig alig vetettem papírra a gondolataim. Nem biztos, hogy ez sok embernek hiányzik is, de engem néha szórakoztat.
Fotózás terén nem szólt másról ez az időszak, mint Dr. Szentpéteri L. József (Joe Petersburger) természetfotós pályafutásáról. Mivel a madarakhoz (sem) értek, így nem igazán szeretnék erről itt véleményt alkotni, a neten lehet olvasni az ügyről rengeteget. (tovább a blogra)

Hozzászólna?
2011. 12. 05.

Mikulásra


Hozzászólna?
2011. 11. 28.

Vadcsapáson

Pénteken reggel nosztalgiáztam kicsit. Elmentem egy hajtóvadászatra.
Gyermekkoromban valamiért nagyon élveztem, szinte minden alkalommal kimentem. Akkoriban nem nagyon lehetett róla beszélni, hogy az “Egyetértés Vadásztársaság” tagjai mit, hogyan lőttek. Felnőtt koromban kezdtem megérteni bizonyos dolgokat, vádakat ezzel kapcsolatban. Személy szerint soha sem tapasztaltam olyan állításokat, mint például, hogy állatokat kötöttek ki stb. De nem is az én dolgom, majd drága jó édesanyám megírja az emlékirataiban.

Tehát hajtás. A sűrű köd mint egy paplan borult a tájra. Mikor kiértünk alig láttuk az erdő szélét. Önkéntelenül is egy Hobo számot dúdoltam… (Bővebben…)


Hozzászólna?
2011. 11. 22.

Terjeszkedik az aranysakál

Egyre több vadászterületen tűnik fel Tolna megyében az aranysakál, amely közel két évtizede jelent meg Magyarországon.
A vadászok szerint a ragadozó helyenként erőteljesen csökkenti az őzállományt, a természetvédők azonban a pusztítást csupán hiedelemnek tartják. Mindenesetre terjedésére nincs egyértelmű magyarázat. – A nádi farkasnak vagy népi nevén toportyánnak is nevezett állat a Sió és a Kapos mentén kialakult ökológiai folyosón terjeszkedik – mondta Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára. – Az Ormánságban két évtizede feltűnt faj egyedei a gemenci erdő Tolna és Bács-Kiskun megyei részén már tíz évvel ezelőtt felbukkantak, jelenleg nagy számban fordulnak elő a Sió-Sárvíz mentén is. Az állat szaporodási időszaka vadászati szempontból kíméleti idő, de nem védett faj, így szabad vadászni. A vadásztársaságok vadgazdálkodási jelentésekben közlik a kamarával a lelőtt állatok számát: eddig évente Tolnában 20-30 aranysakál elejtését jelentették be. – A viszonylag alacsony számban az is szerepet játszik, hogy a rejtett életmódot folytató, a rókánál óvatosabb természetű ragadozót nem könnyű puskavégre kapni – tette hozzá a szakember.

Tolna megyei vadászmesterek arról számoltak be, hogy Felsőnyék, Fürged, Bogyiszló mellett a faj megjelent a faddi, Paks környéki és a tamási erdőkben, de Szántód és Velencei-tó környékén is láttak már nádi farkast. A Sióhoz közeli területen működő felsőnyék-fürgedi vadásztársaság vadászmestere, Kóczán Csaba elmondta, hogy területükön, ahol hét-nyolc éve tűnt fel a faj első példánya, most két család és több kóborló hím él. Megfigyelései szerint csapatban vadásznak.

– Amikor télen lesen ültem, a saját szememmel láttam, ahogy az őz felkapja a fejét az aranysakál vonítására. Azt az állatot már meghajtotta a ragadozó – tette hozzá a vadász. – Azt mondják, rágcsálókkal táplálkozik. Igaz, ürülékanalízist nem végeztem, de annyi bizonyos, hogy egy vadászaton megsebzett őzet, vaddisznót, ha a vadászok nem találják meg, másnapra elfogyasztják.

Kóczán Csaba úgy számol, hogy egy családnak egy héten egy őzet meg kell ennie, hogy fennmaradjanak, következésképpen évente úgy száz állat lesz a térség “csúcsragadozójának” áldozata. Erre utal, hogy vadászterületükön jócskán megcsappant az őzállomány, bár a veszteségeket nem lehet az aranysakálra rábizonyítani. – Felsőnyék és Fürged térségében korábban évente 70-90 őzet számoltak, most jó, ha van tíz – panaszolta a vadászmester.

Elejtése türelmet és ügyességet igényel

A vadászok tapasztalata szerint az aranysakál elejtése sokkal nagyobb türelmet és ügyességet kíván, mint a róka lelövése. A nádi farkas a reflektor fényében nem áll meg, a nyílt terepen nem poroszkál, hanem mindig kocogva halad, és sokkal óvatosabb a rókánál. Ha egyszer észrevette a csalétket elhelyező vadőrt, többet nem megy oda a húshoz.

A bogyiszlói vadásztársaság területén évente három-négy egyedet lőnek ki. Ezer Csaba vadászmester szerint a Gemenc közelségének is köszönhető, hogy más területekhez képest több aranysakál jelent meg Bogyiszló környékén, ahol főleg az őzállományt ritkítja, és a vadmalacokat ejti el. Egy 2010-es vadállománybecslés szerint az őzszaporulat jelentős része eltűnt, amit részben a ragadozó faj jelenlétének tulajdonítanak.

– A Gemenc Zrt. vadászterületei közül a béda-karapancsai és a hajós-homoki területen a legszámottevőbb az aranysakálok száma, de egyre többször találkozni velük a gemenci erdőtömbben is – közölte Árva Károly, a zrt. vadászati osztályvezetője. – Az állat bőven talál vizes élőhelyeket a Gemencben, és egy húszezer hektáros, összefüggő erdőben nehezebb a nyomára akadni, mint egy mezőgazdasági területen.

Az idei nyár kedvezett az aranysakálnak, mivel nem volt árvíz, így a kotorékban világra hozott kölykök sem pusztultak el. A gemenci vadászterületeken, amelyek közül egyedül Béda-Karapancsán tapasztalják az őzgidák pusztítását, évente átlagosan tíz állatot ejtenek el. A vadászok folyamatosan lövik ki az aranysakálokat három hónap – a március 1. és június 1. közötti kíméleti időszak – kivételével.

A tévhitek erősek

A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának zoológiai referense, Gáborik Ákos véleménye szerint annak, hogy az aranysakál az őzállományra veszélyt jelent, körülbelül annyi a valóságtartalma, mint az egerészölyv vadkárokozásának.
– Az aranysakál kisemlősökkel táplálkozik, ezzel kiterjedt kutatások foglalkoznak – állította. – Ezt vadászati oktatásokat tartó kollégáim többször elmondták, de sajnos a tévhitek erősek…

– Nehéz bizonyítani, hogy az aranysakál a felelős az őzállományban tapasztalt kiesésért, hiszen az őz a legkönnyebben orvvadászható faj, kisméretű, és kis területen mozog – magyarázta Lanszki József, a Kaposvári Egyetem természetvédelmi tanszékének a faj táplálkozását, életmódját kutató tudományos főmunkatársa. Vizsgálataik azt mutatták, hogy bár az aranysakál ejt el valamennyi gidát, táplálékának az őz csupán néhány százalékát teszi ki. A faj fő táplálékát több mint hetven százalékban kisemlősök, rágcsálók képezik, ami azért is figyelemre méltó, mert komoly beavatkozást jelent a mezőgazdasági kártevőnek számító mezeipocok-állományba. Az aranysakál elsősorban a vörös rókával versenyez a táplálékért. A kutató szerint érdekes, hogy a két faj táplálékhiányos időszakban is megmarad egymás mellett: ahol kisemlősökön kívül más táplálék is van, az aranysakál dögfogyasztóvá válik, a róka pedig növényi táplálékokat kezd nagy arányban fogyasztani. Jeleztek vissza azonban olyan eseteket is, hogy a toportyán kiszorította a vörös rókát, ami természetvédelmi szempontból hasznos. A vörös róka ugyanis sokkal több fácánt, mezei nyulat fogyaszt, és védett madárfajokat is gyakrabban zsákmányol.

Pontos számolást nem lehet végezni

Jelenleg évente 800-900 aranysakál kerül terítékre országszerte, ami azt jelenti, hogy 2000-3000 egyed élhet Magyarországon. Számuk folyamatosan nő, bár rejtőzködő életmódjuk miatt pontos számolást nem lehet végezni a populáción. A kutatók akusztikus módszerrel a családi csoportsűrűséget becsülik meg. Ennek alapján az Ormánságban 2-4 négyzetkilométerenként él egy családi csoport, ami 2-4 állat állatot jelent. Baranya mellett Bács-Kiskun megyében fordulnak elő sűrűbben.
– Elterjedésének pontos oka nem ismert – húzta alá Lanszki József. – Az bizonyos, hogy a Magyarországon őshonos faj visszatérte összefügg a balkáni, közelebbről a bulgáriai állomány robbanásszerű növekedésével, és azzal, hogy az 1990-es évek elején Magyarországon nőtt a parlagon hagyott mezőgazdasági terület. Az állat most is elsősorban a kevésbé intenzíven művelt területeket kedveli, ahol viszonylag alacsony a vegyszerhasználat, a több száz hektáros, nagyüzemi mezőgazdasági táblákat pedig kerüli.

A kutató véleménye szerint számítani kell arra, hogy az aranysakál néhány éven belül benépesíti a számára alkalmas hazai élőhelyeket. Az összefüggő erdőségekben ugyan nem telepszik meg, de vándorlási útvonalként használja azokat, és migrációs előfordulásával várhatóan az intenzíven művelt területeken is lehet számolni.

Forrás: Vadászmester.hu/MTI

Hozzászólna?
2011. 09. 28.

Vad Magyarország megint

Vad Magyarország című filmről egy kicsit más bemutató is készült, Török Zoltán mutatja be röviden hogyan készült a film, mi a titka a rengeteg elnyert díjnak.

előzetes


Hozzászólna?
2011. 09. 28.

A magyar erdők királya


Hozzászólna?


info@nagyvadfotozas.hu