„Gyönyörű az úttalan rengeteg, Ujjong lelkem a parton egyedül; Egy társaság van, hol nem szenvedek: A mély tenger, hol az ár hegedül. Embert meg nem vetek, De a természethez vagyok hű!”   – Lord  Byron: Az Óceán (Részlet a Childe Harold IV. énekéből) Idén augusztusban (1992. augusztus 12.) volt halálának huszadik évfordulója annak a kivételes fiatalembernek, aki mindenét hátrahagyva, új emberré kívánt válni a vadonban. A fenti versrészlet volt a nyitó képsora annak a filmnek, melyről szeretném megosztani az olvasóval az érzéseimet. Sokáig töprengtem, miként tudnám objektíven megközelíteni a történetet, végül rá kellett döbbennem, nehéz fába vágtam a fejszémet. Valamivel több, mint egy éve láttam először az Út a…