Pénteken reggel nosztalgiáztam kicsit. Elmentem egy hajtóvadászatra. Gyermekkoromban valamiért nagyon élveztem, szinte minden alkalommal kimentem. Akkoriban nem nagyon lehetett róla beszélni, hogy az „Egyetértés Vadásztársaság” tagjai mit, hogyan lőttek. Felnőtt koromban kezdtem megérteni bizonyos dolgokat, vádakat ezzel kapcsolatban. Személy szerint soha sem tapasztaltam olyan állításokat, mint például, hogy állatokat kötöttek ki stb. De nem is az én dolgom, majd drága jó édesanyám megírja az emlékirataiban. Tehát hajtás. A sűrű köd mint egy paplan borult a tájra. Mikor kiértünk alig láttuk az erdő szélét. Önkéntelenül is egy Hobo számot dúdoltam… (Bővebben…)