Pénteken reggel nosztalgiáztam kicsit. Elmentem egy hajtóvadászatra. Gyermekkoromban valamiért nagyon élveztem, szinte minden alkalommal kimentem. Akkoriban nem nagyon lehetett róla beszélni, hogy az „Egyetértés Vadásztársaság” tagjai mit, hogyan lőttek. Felnőtt koromban kezdtem megérteni bizonyos dolgokat, vádakat ezzel kapcsolatban. Személy szerint soha sem tapasztaltam olyan állításokat, mint például, hogy állatokat kötöttek ki stb. De nem is az én dolgom, majd drága jó édesanyám megírja az emlékirataiban. Tehát hajtás. A sűrű köd mint egy paplan borult a tájra. Mikor kiértünk alig láttuk az erdő szélét. Önkéntelenül is egy Hobo számot dúdoltam… (Bővebben…)

Egyre több vadászterületen tűnik fel Tolna megyében az aranysakál, amely közel két évtizede jelent meg Magyarországon. A vadászok szerint a ragadozó helyenként erőteljesen csökkenti az őzállományt, a természetvédők azonban a pusztítást csupán hiedelemnek tartják. Mindenesetre terjedésére nincs egyértelmű magyarázat. – A nádi farkasnak vagy népi nevén toportyánnak is nevezett állat a Sió és a Kapos mentén kialakult ökológiai folyosón terjeszkedik – mondta Király István, a Tolna Megyei Vadászkamara titkára. – Az Ormánságban két évtizede feltűnt faj egyedei a gemenci erdő Tolna és Bács-Kiskun megyei részén már tíz évvel ezelőtt felbukkantak, jelenleg nagy számban fordulnak elő a Sió-Sárvíz mentén is. Az állat szaporodási időszaka vadászati szempontból kíméleti idő, de nem védett…