Többek boldogságára és örömére, jó időre abbahagyom a fotózást, weboldalam szerkesztését és a blogolást is valószínűleg, igaz utóbbi még nem teljesen biztos. Pár napja az ürességről írtam, ami rendesen meg is támadta a belsőm, sőt inkább ez tölti ki egy darabig. Tegnap sikerült megbizonyosodnom, hogy talán vannak „jó akaróim”. Persze, mindenkinek vannak, de hol így, hol úgy viselkednek az emberrel. Nekem erre a lehetőségre egy rendőr hívta fel a figyelmem, mikor majd egy órás fotózási-helyszín keresgélés után az erdőből kijövet láttam feltörték az autómat.  Vasárnap kellett  volna egy portfóliót összeállítani a természet lágy ölén. Sajnálom, hogy nem tudjuk összehozni, pedig a tervek igen jók voltak. Örüljön kicsi lelke annak a szemét állatnak aki…