Tegnap az Uránia Filmszínházban voltam, Török Zoltán, Vad Magyarország című természetfilmjének díszbemutatóján. Nem is tudom mit mondjak, akarom mondani, írjak. Megpróbáltam az elején fotós szemmel – ha élhetek ilyen képzavarral- nézni a filmet, amiben elsőre a remek színek ragadtak meg. A beharangozómban Homoki Nagy István és Rácz Gábor filmjeit emlegettem, hiszen az elmúlt évtizedekben csak ők alkottak igazán maradandó egész estés filmet. Lehet ez a kijelentés elég merészre sikerült, de igazán jó természetfilmet, ami az állatvilágot is bemutatná, talán még a Tüskevár című film lehetne. Itt a Kis-Balatoni vízi-világ szépen volt ábrázolva. Nem sorolnám ebbe a kategóriába az Egymillió lépést… és a folytatásait. Rockembauer Pál teljesen mást alkotott, de szintén felejthetetlent és…

Többek boldogságára és örömére, jó időre abbahagyom a fotózást, weboldalam szerkesztését és a blogolást is valószínűleg, igaz utóbbi még nem teljesen biztos. Pár napja az ürességről írtam, ami rendesen meg is támadta a belsőm, sőt inkább ez tölti ki egy darabig. Tegnap sikerült megbizonyosodnom, hogy talán vannak „jó akaróim”. Persze, mindenkinek vannak, de hol így, hol úgy viselkednek az emberrel. Nekem erre a lehetőségre egy rendőr hívta fel a figyelmem, mikor majd egy órás fotózási-helyszín keresgélés után az erdőből kijövet láttam feltörték az autómat.  Vasárnap kellett  volna egy portfóliót összeállítani a természet lágy ölén. Sajnálom, hogy nem tudjuk összehozni, pedig a tervek igen jók voltak. Örüljön kicsi lelke annak a szemét állatnak aki…