SZERZŐI JOGRÓL

A SZERZŐI JOG NEMZETKÖZI VONATKOZÁSAI

A.) JOGHATÓSÁGI KÉRDÉSEK, HATÁSKÖR, ILLETÉKESSÉG

Külföldi elemet is tartalmazó jogvitában elsősorban a nemzetközi (többoldalú, illetve kétoldalú) egyezmények rendelkezéseit kell alkalmazni. A magyar nemzetközi magánjog szabályai (kapcsoló elvei) alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az adott kérdést nemzetközi szerződés nem szabályozza.

Abban az esetben tehát, ha olyan, az alábbi egyezményekben nem részes állam területén kell jogvédelmet igényelni, amellyel kétoldalúmegállapodása sincs hazánknak, az ún. “kollíziós jog” szabályaihoz kell nyúlnunk, amelyet a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. törvényerejű rendelet szabályoz. Eszerint a szerzői jogokat annak az államnak a joga szerint kell elbírálni, amelynek területén a védelmet igénylik. (Mint később látni fogjuk, a Berni Egyezmény ugyanígy rendelkezik, a fő különbség abban van, hogy a Berni Uniós Egyezmény a védelem tartalmát is megállapítja, így nem fordulhat elő, hogy a jogsértés helye szerinti részes államban semmilyen védelem nem érvényesül.) Amennyiben a műre vonatkozóan szerződéskötésre is sor került, a szerződésre vonatkozó jog annak az államnak a joga, amelyben a szerződés megkötésének időpontjában a szerzői jogvédelem alá tartozó jogok hasznosítására vonatkozó szerződésnél a felhasználónak a lakóhelye, szokásos tartózkodási helye, illetve a székhelye, vagy a telephelye van (persze a felek a szerződésben az alkalmazandó jogot is megválaszthatják).

A külföldi jog tartalma felől az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (http://irm.gov.hu/) ad tájékoztatást, de a későbbiekben ismertetésre kerülő nemzetközi egyezmények részes államaiban a belső jog összhangban kell legyen a nemzetközi szerződés rendelkezéseivel, így a szerző rendelkezésére álló védelem nagyrészt körvonalazható.

Miután tisztáztuk, hogy mely állam joga irányadó, a következő kérdés, hogy mely állam hatóságai járnak el az ügyben. Mivel e vonatkozásában az 1979. évi 13. tvr. sem a kizárólagos, sem a különös joghatóság szabályai között nem tartalmaz rendelkezést, a szerzői jogok megsértése esetén főszabály szerint külföldi alperes (ő a jogsértő, a per felperese pedig a szerző lesz) is perelhető a magyar bíróságok előtt. (Gondok leginkább akkor merülnek fel, ha az alperes más állam, vagy más állam szerve, akkor ugyanis főszabály szerint a magyar bíróságok joghatósága kizárt.

Szerzői jogi perek esetében a Megyei Bíróságok rendelkeznek hatáskörrel. A pert azon Megyei Bíróság előtt kell megindítani, amelynek területén az alperes lakik (jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv esetében ahol a székhelye található). Belföldi lakóhely hiányában a magánszemély alperes tartózkodási helye irányadó. Belföldi lakóhely, tartózkodási hely, székhely hiányában a felperes lakóhelye szerint illetékes Megyei Bíróság előtt kell a pert megindítani.

B.) A JOGVÉDELEM TARTALMA AZ EU TAGÁLLAMAIBAN

Az Európai Unió tagállamaiban a belső jognak összhangban kell lennie a következő irányelvekkel:

  • a Tanács 92/100/EGK irányelve (1992. november 19.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joghoz kapcsolódó egyes jogokról;
  • az Európai Parlament és a Tanács 2001/84/EK irányelve (2001. szeptember 27.) az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról;
  • az Európai Parlament és a Tanács 2004/48/EK irányelve (2004. április 29.) a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről.

Az irányelvek teljes szövege a http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm oldalon ingyenesen elérhető. Tekintettel arra, hogy az 1999. évi LXXVI. törvény ezen irányelveknek mindenben megfelel, az EU tagállamaiban a jogvédelem hasonló a hazai szabályokhoz.

C. ) A JOGVÉDELEM TARTALMA A BERNI UNIÓS EGYEZMÉNY ÉS A WIPO RÉSZES ÁLLAMAIBAN

A szerzői jogok nemzetközi védelmének gerincét az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. szeptember 9-i Berni Egyezmény képezi, melynek tagállamai az irodalmi és művészeti művekre vonatkozó szerzői jogok védelme végett Unióban egyesültek. A Berni Egyezményt Párizsban 1896. május 4-én egészítették ki, Berlinben 1908. november 13-án felülvizsgálták, Bernben 1914. március 20-án kiegészítették, Rómában 1928. június 2-án, Brüsszelben 1948. június 26-án, Stockholmban 1967. július 14-én, majd Párizsban 1971. július 24-én felülvizsgálták.

A Szellemi Tulajdon Világszervezete keretében került aláírásra Genfben 1996. december 20-án az ún. “WIPO Szerzői Jogi Szerződés“, melynek részes államai kötelezettséget vállaltak arra, hogy betartják a Berni Egyezmény 1-21. cikkeiben és Függelékében foglalt rendelkezéseket.

A Berni Egyezmény értelmében az “irodalmi és művészeti művek” kifejezés felöleli az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotását, tekintet nélkül a mű létrehozatalának módjára vagy alakjára. Így védelemben részesül a fényképészeti mű is, ideértve azokat a műveket is, amelyeket a fényképészeti művekhez hasonló eljárással hoznak létre. (A hazai gyakorlat szerint azonban a fotóművészeti alkotást rögzítő negatív kép laborálási munkáinak eredményeként létrehozott pozitív kép, a pozitív kidolgozási eljárás önmagában nem egyéni és eredeti alkotói folyamat, ezért szerzői jogokat nem keletkeztet.) A szerzői jogi védelem a kifejezési formákra terjed ki, és nem vonatkozik az önmagukban vett ötletekre, eljárásokra, működési módszerekre, illetve a matematikai műveletekre.

A fent említett művek az Unióhoz tartozó valamennyi országban védelemben részesülnek. Ez a védelem a szerző vagy más jogosult javára áll fenn. Az Egyezmény alapján védettek:
a) azok a szerzők, akik az Unió egyik országának állampolgárai, megjelent vagy meg nem jelent műveikre nézve;
b) azok a szerzők, akik az Unió egyik országának sem állampolgárai, azon műveikre nézve, melyeket első ízben az Unió egyik országának valamelyikében adnak ki, vagy egyidejűleg adnak ki egy Unión kívüli és egy Unióhoz tartozó országban.

“Megjelent művek” alatt a szerző hozzájárulásával kiadott művek értendők. Nem tekintendő megjelenésnek azonban a művészeti művek közvetítése vagy sugárzása, illetve valamely művészeti mű kiállítása. Több országban egyidejűleg megjelentnek tekintendő az a mű, amelyet az első megjelenéstől számított harminc napon belül két vagy több országban kiadnak.

Az ezen Egyezmény által védett műveik tekintetében a szerzők – a mű származási országa kivételével – az Unió valamennyi országában azokat a jogokat élvezik, amelyeket a vonatkozó törvények a belföldieknek most vagy a jövőben biztosítanak (ún. nemzeti elbánás elve), valamint azokat a jogokat is, amelyeket ez az Egyezmény külön megad. (Azaz azon állam saját joga irányadó mind a védelem terjedelme, mind jogi eszközei tekintetében, amely államban a védelmet aktuálisan igénylik.) A származási országban a védelemre a belföldi törvények irányadók.

Függetlenül a szerző vagyoni jogaitól, sőt még azok átruházása után is, a szerző megtartja azt a jogát, hogy magának követelhesse a mű szerzőségét, és hogy tiltakozzék a mű mindenfajta eltorzítása, megcsonkítása vagy más olyan megváltoztatása, illetve csorbítása ellen, amely a becsületére vagy hírnevére sérelmes.

A Berni Egyezményben biztosított védelem időtartama a szerző életére és halála után ötven évre terjed. A név nélkül vagy álnéven közzétett művek védelmének ideje attól az időponttól számított ötven év elteltével jár le, amikor a művet jogszerűen a közönség számára hozzáférhetővé tették. Az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei jogosultak arra, hogy szabályozzák a fényképészeti művek, valamint az alkalmazott művészet körében létrejövő és művészeti művekként védett művek védelmi idejét, ez azonban nem lehet kevesebb a mű előállításától számított huszonöt évnél. (A WIPO szerződést ratifikáló államok ez utóbbi rendelkezést nem alkalmazzák.)

Természetesen a részes államok jogalkotása a szerző részére kedvezőbb irányba bármely kérdésben eltérhet az egyezmények rendelkezéseitől.

Az Egyezmény alapján védett irodalmi és művészeti művek szerzőit megilleti az a kizárólagos jog, hogy műveikről bármely módon és formában többszörösítés csak az ő engedélyükkel készüljön. Az egyezmény lehetővé teszi azonban az Unióhoz tartozó országok törvényhozó szervei számára, hogy közérdekből, különleges esetekben (jellemzően oktatási célra) lehetővé tegyék a művek többszörösítését, oktatás illusztrálása céljából a szabad felhasználást.

Ugyancsak a belső jog határozhatja meg, hogy mely feltételek mellett lehet a fényképészet, vagy a film eszközével vagy sugárzás, illetőleg a közönség részére vezeték által történő közvetítés útján adott beszámolókban az események során látott, vagy hallott irodalmi vagy művészeti műveket az elérni kívánt tájékoztatási cél által indokolt mértékben bemutatni és a közönség számára hozzáférhetővé tenni (például híradóban).

Az irodalmi és művészeti művek szerzőinek műveik eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára adásvétel vagy a tulajdonjog egyéb átruházása útján való hozzáférhetővé tétele, valamint a bérbeadás joga mellett kizárólagos joga, hogy engedélyt adjanak:

  • műveik sugárzására vagy minden más, jel, hang vagy kép vezeték nélküli közvetítésére alkalmas eszközzel történő nyilvános átvitelére;
  • sugárzott mű mindenfajta, akár vezeték útján történő, akár vezeték nélküli nyilvános átvitelére, ha ezt az átvitelt az eredetihez képest más szervezet végzi

(a nyilvánossághoz közvetítés joga).

(Ellenkező kikötés hiányában ez az engedély nem terjed ki a sugárzott mű hang vagy kép rögzítésére alkalmas eszköz útján történő felvételére.)

Ahhoz, hogy a Berni Egyezmény által védelemben részesített irodalmi és művészeti művek szerzőit az ellenkező bizonyításáig szerzőnek tekintsék, és így a bitorlók ellen az Unióhoz tartozó országok bíróságai előtt törvényesen eljárhassanak, elegendő, hogy műveiken nevük a szokásos módon fel legyen tüntetve. E bekezdés abban az esetben is alkalmazható, ha ez a név álnév, mihelyt a szerző által felvett álnév semmi kétséget nem hagy személyazonosságát illetően. A név nélkül, valamint (ismeretlen) álnéven közzétett művek tekintetében a kiadót, ha nevét a művön feltüntették, minden további bizonyítás nélkül a szerző képviselőjének kell tekinteni; e minőségében jogosult a szerző jogai felett őrködni és azokat érvényesíteni. Minden olyan Szerződő Állam, amely belső törvényei szerint a szerzői jogvédelem előfeltételeként bizonyos alakszerűségek betartását követeli meg, mint amilyenek pl. a letétbe helyezés, a nyilvántartásba vétel, a minősítés, a közjegyzői bizonyítvány, illetéklerovás, az illető Szerződő Állam területén való gyártás vagy kiadás, ezeket a követelményeket kielégítetteknek kell hogy tekintse a jelen Egyezmény alapján védelmet élvező minden olyan mű tekintetében, amely első ízben az illető állam területén kívül jelent meg, és amelynek szerzője nem az illető állam állampolgára, feltéve, hogy az ilyen, a szerzőnek vagy a szerzői jog más jogosultjának hozzájárulásával megjelent mű minden példányán a mű első kiadásától kezdve a C jel, a szerzői jog jogosultjának neve és az első kiadás éve olyképpen és olyan helyen van feltüntetve, ami ésszerű módon hívja fel a figyelmet a szerzői jogvédelem igénylésére.

2.) A SZABAD FELHASZNÁLÁS ESETEI

Az 1999. évi LXXVI. törvény 34-41. §§-i rendelkeznek a szerzői jog azon korlátairól, amelyet összefoglalóan a szabad felhasználás eseteinek nevezünk. Ennek legismertebb és leggyakoribb esete az idézés (a mű részletét – az átvevő mű jellege és célja által indokolt terjedelemben és az eredetihez híven – a forrás, valamint az ott megjelölt szerző megnevezésével bárki idézheti). A fotók szempontjából azonban inkább a következő esetek jöhetnek számításba:

  1. Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. (Ez azonban szoftverre például nem vonatkozik. Nem tekinthető továbbá szabad felhasználásnak a mű nyilvános előadásának kép- vagy hanghordozóra történő rögzítése (bootlegging: pl. mozifilm vetítésének videokamerával történő rögzítése vagy egy élő koncert rögzítése), még ha magáncélra is történik. Egyes országok a szerzőket és szomszédos jogi jogosultakat a magáncélú másolás miatt elmaradt haszon kompenzálása céljából a szórakoztatóipar hardware előállítóit kötelezik jogdíjfizetésre. A magyar szabályozás az üres hang és képhordozók után állapít meg jogdíjfizetési kötelezettséget. Az eltérő jogtechnikáknak az előállítók szempontjából számottevő gyakorlati jelentőségük nincsen, mivel ezek a díjak a termékek árába beépülve, végül a fogyasztókra hárulnak.

  2. Napi eseményekhez kapcsolódó, időszerű gazdasági vagy politikai témákról megjelentetett cikkek vagy e témákról sugárzott művek a sajtóban szabadon többszörözhetők, nyilvánossághoz közvetíthetők – ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is -, feltéve, hogy a szerző nem tett az ilyen felhasználást megtiltó nyilatkozatot. Ilyen felhasználás esetén a forrást – a szerző nevével együtt – fel kell tüntetni. Lényeges, hogy a közérdek szempontjából jelentős témák (gazdasági, politikai) tartoznak csak a szabad felhasználás körébe, tehát pl. a tudományos, művészeti kategóriákra ez nem terjed ki.

  3. A televíziós műsorszolgáltatásban bármely képzőművészeti, fotóművészeti, építészeti, iparművészeti vagy ipari tervezőművészeti alkotás díszletként szabadon felhasználható. Ilyen felhasználás esetén a szerző nevének feltüntetése sem kötelező. A díszlet és jelmez céljára készült műveknek a televíziós műsorszolgáltatásban való felhasználásához azonban a szerző engedélye és nevének feltüntetése szükséges.

  4. Egyes művek az időszerű, napi eseményekről való tájékoztatás céljára – a cél által indokolt terjedelemben – szabadon felhasználhatók. Ilyen felhasználás esetén a forrást – a szerző nevével együtt – fel kell tüntetni, hacsak ez lehetetlennek nem bizonyul. (Pl. mozifilm – előzetes, koncertrészlet (de teljes szám nem!). Nem kizárt, hogy egy szerző új művét bemutató aktuális esemény közlésénél a szerző más, nagy sikerű, de az aktuális esemény műsorán nem szereplő alkotásából is mutasson be részletet pl. a híradó. A szerző nevének feltüntetését a felhasználó kivételesen mellőzheti, de csak akkor, ha annak feltüntetése lehetetlennek bizonyul.

  5. A felhasználásra vonatkozó eltérő megállapodás hiányában a nyilvános szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak, iskolai oktatás célját szolgáló intézmények, muzeális intézmények, levéltárak, valamint kép- és hangarchívumok gyűjteményeinek részét képező művek az ilyen intézmények helyiségeiben ezzel a céllal üzembe állított számítógépes terminálok képernyőjén tudományos kutatás vagy egyéni tanulás céljára a nyilvánosság egyes tagjai számára szabadon megjeleníthetők, és ennek érdekében – külön jogszabályban meghatározott módon és feltételekkel – a nyilvánosság említett tagjaihoz szabadon közvetíthetők, ideértve a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételt is, feltéve, hogy az ilyen felhasználás jövedelemszerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja.

  6. Bírósági, továbbá államigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható.

3.) A FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉSEK

A nem kizárólagosság vélelme

Az Szerzői jogról szóló törvény 43. § (1) bekezdése szerint a felhasználási szerződés csak kifejezett kikötés esetén ad kizárólagos jogot. Kizárólagos felhasználási engedély alapján csak a jogszerző használhatja fel a művet, a szerző további felhasználási engedélyt nem adhat, és maga is csak akkor marad jogosult a mű felhasználására, ha ezt a szerződésben kikötötték.
Amennyiben sem jogszabályi rendelkezés sem a felhasználási szerződés nem utal a felhasználó kizárólagos felhasználási jogára, a szerző egyszerre több felhasználóval is köthet hasonló tartalmú felhasználási szerződést. Természetesen egy mű esetében számos kizárólagos felhasználási szerződés köthető egyidejűleg, hiszen a felhasználási jogok [Szjt. 17. §] egyes csoportjai legtöbbször több különböző területen működő felhasználóhoz kapcsolódnak, és éppen az eltérő felhasználási jogosultság és ekként más-más célközönség miatt ezek a szerződések nem zárják ki egymást. Így pl. ha egy regény kiadására szerződik az író, ez nem zárja ki, hacsak a kiadóra nem ruházta át a megfilmesítési jogokat is, hogy azt külön szerződésben egy filmelőállítóra ruházza át. Így a kizárólagosság szempontjából rendkívül lényeges, hogy a szerződésben mely felhasználási módokra értendő a felhasználási jog. Elképzelhető olyan eset is, amikor egy szerző egy bizonyos művének felhasználási jogait korlátlanul és kizárólagosan (beleértve a merchandising jogokat is) átruházta, utóbb viszont egy olyan felhasználási mód vált ismertté, amelyre akkoriban még nem is gondolhattak a felek, így arra nem vonatkozhatott a felhasználási jog átruházása. Ez pl. a néhány évnél régebben kötött felhasználási szerződéseknél a napjainkban egyre elterjedtebb multimédia jellegű felhasználásoknál kerül előtérbe. Ilyenkor a felhasználási módot illetően, ha a felek megegyeznek, módosíthatják az eredeti szerződés tartalmát, ennek hiányában a felhasználó nem akadályozhatja meg, hogy a szerző más felhasználóval megállapodjon. A kizárólagosság biztosítása általában a legfontosabb felhasználói érdek, különösen a nagy anyagi befektetéseket igénylő alkotásoknál (pl. film). Amikor az Szjt. lehetőséget ad a vagyoni jogok átruházására (munkaviszonyban alkotott mű, szoftver, reklámozás céljára megrendelt mű, adattár), a kizárólagosság a vagyoni jogok jogosultját illeti meg, így a szerződésnek ez külön értelemszerűen nem tárgya.

A kizárólagos felhasználási szerződés a jövőre nézve szünteti meg a szerzőnek egyrészt azt a jogát, hogy saját maga a szerződésben foglalt jogokat gyakorolhassa, illetve hogy arra harmadik személynek engedélyt adjon. Az Szjt. 51. §-a a szerző hasznosításhoz fűződő érdeke védelmében lehetőséget biztosít a kizárólagosság megszüntetésére, vagy a szerződés felmondására, ha a felhasználó nem kezdi meg a felhasználást, vagy azt alkalmatlan módon gyakorolja.
Az Szjt. 43. § (1) bekezdésében foglalt kizárólagos engedélyezési jog nem zárja ki, hogy az azt megelőzően kötött nem kizárólagos szerződés továbbra is hatályban maradjon. Lehetőség van azonban a nem kizárólagos jogot biztosító szerződésben úgy rendelkezni, hogy amennyiben a szerző, szerzői vagy szomszédos jogosult később kizárólagos szerződést köt a szerződésben foglalt jogokra, úgy a nem kizárólagos jogot engedő szerződés hatályát veszti. Ha a szerződés nem tartalmaz ilyen kikötést, akkor a későbbiekben más felhasználónak engedett kizárólagosság nem befolyásolja a korábban kötött nem kizárólagos szerződést. A nem kizárólagos jogot szerző felhasználónak ezért érdekében áll, vagy egy ilyen rendelkezéssel védenie méltányolható gazdasági érdekeit, vagy ha ezzel nem él, a szerződés egyéb feltételeit erre tekintettel megállapítania.
A szerzőnek a Ptk. 205. § (4) bekezdése alapján együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége van, így a nem kizárólagos szerződésről, mint lényeges körülményről tájékoztatni köteles a leendő kizárólagos felhasználót.

A felhasználási engedély korlátozása

A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a felhasználás meghatározott mértékére. A felhasználási szerződés nem kötelező, de fontos tartalmi elemei közé tartozik a felhasználási jog területi, időbeli hatályának szabályozása, és a felhasználási módok megjelölése. Természetesen ezek hiányában is létrejön a szerződés, és az Szjt. 43. § (4)-(5) bekezdései rendezik e kérdéseket, de pl. a díjazás megállapítása szempontjából és a későbbi jogviták elkerülése végett mindenképpen ajánlott ezekről pontosan rendelkezni a feleknek. A területi hatály lényegében korlátlan is kehet, vagyis a világ minden tájára kiterjedhet. A szerződés köthető határozott vagy határozatlan időtartamra. Az időbeli korlátok közé tartozik értelemszerűen a védelmi idő [Szjt. 31. §], ezt követően a mű közkinccsé válik, a felhasználáshoz nem kell engedély, és díjfizetési kötelezettség sincsen], amely a szerzői és szomszédos jogi jogosultak felhasználási jogának elenyészését eredményezik. Jogszabály vagy a szerződés eltérő rendelkezése hiányában a felhasználási engedély a Magyar Köztársaság területére terjed ki és időtartama a szerződés tárgyát képező műhöz hasonló művek felhasználására kötött szerződések szokásos időtartamához igazodik. Ha a szerződés nem jelöli meg azokat a felhasználási módokat, amelyekre az engedély vonatkozik, illetve nem határozza meg a felhasználás megengedett mértékét, az engedély a szerződés céljának megvalósításához elengedhetetlenül szükséges felhasználási módra és mértékre korlátozódik.

Az életmű szerződést a törvény tiltja: Semmis a felhasználási szerződésnek az a kikötése, amellyel a szerző meghatározatlan számú jövőbeli művének felhasználására ad engedélyt. A jövőben ismertté váló felhasználási módokra adott felhasználási engedély szintén semmis.

A felhasználási szerződés írásba foglalásánál az elektronikus okiratokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések is irányadók.

Felhasználási engedély átruházása harmadik személy részére

A felhasználási szerződésben a felhasználó főszabályként csak arra szerez jogot, hogy a szerződésben meghatározott körben saját maga felhasználhassa a művet. Amennyiben azonban a felhasználási jogot nem saját maga kívánja gyakorolni, hanem azt át kívánja ruházni egy újabb felhasználó részére, erre csak abban az esetben válik jogosulttá, ha a szerző ezt kifejezetten megengedte. Figyelemmel arra, hogy a kulturális piacon a felhasználói kör egy láncolatot alkot (pl. filmelőállító, filmforgalmazó, moziüzemeltető, sugárzó szervezet), a gyakorlatban a felhasználási szerződésekben szinte kivétel nélkül megtalálható nemcsak a felhasználás, hanem a felhasználás harmadik személynek történő engedélyezésének a joga. A felhasználás harmadik személynek történő engedélyezésével az eredeti felhasználónál tipikusan bevétel keletkezik, így a szerző bevétellel arányos díjazásra való jogosultsága [Szjt. 16. § (4)] azt is jelenti, hogy az átruházás ellenértékének bizonyos hányadára is jogosult a szerző. Ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, vagy ha a felhasználási engedély a szerző beleegyezése nélkül száll át, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért. (Azonban ha a szerző nem felhasználási jogokat, hanem a törvényben meghatározott esetekben vagyoni jogokat ruház át a felhasználóra, ez az engedélyezési joga elenyészik, illetve azt a vagyoni jogok jogosultja gyakorolja.)

Az egyes részjogosítványokra vonatkozó szabályok

1. Az átdolgozás a felhasználási jogok elkülönült részjogosítványa, melynek folytán egy új, származékos mű (pl. fordítás, irodalmi mű színpadi változata stb.) jön létre. Ahhoz, hogy a felhasználó a védelmi időn belül átdolgozhassa a felhasználási szerződésben megjelölt művet, a szerző külön, kifejezett engedélye szükséges. A védelmi idő elteltét követően, az átdolgozás külön engedély nélkül is jogszerű, de az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét ilyen esetben is fel kell tüntetni a származékos művön.

2. A mű többszörözésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a művet kép- vagy hangfelvételen rögzítse, illetve, hogy azt számítógéppel vagy elektronikus adathordozóra másolja.

3. A mű terjesztésére adott engedély csak kifejezett kikötés esetén ad a felhasználónak jogot arra, hogy a műpéldányokat forgalomba hozatal céljából behozza az országba (importjog).

4. A mű többszörözésére adott engedély – kétség esetén – kiterjed a többszörözött műpéldányok terjesztésére is. Ez nem vonatkozik a műpéldányoknak az országba forgalomba hozatal céljából történő behozatalára.

Bestseller klauzula

A polgári jog általános szabályai szerint a bíróság akkor is módosíthatja a felhasználási szerződést, ha az a szerzőnek a felhasználás eredményéből való arányos részesedéshez fűződő lényeges jogos érdekét azért sérti, mert a mű felhasználása iránti igénynek a szerződéskötést követően bekövetkezett jelentős növekedése miatt feltűnően naggyá válik a felek szolgáltatásai közötti értékkülönbség. Szjt. csak a szerző javára engedi meg a szerződés bíróság által történő módosítását. Az tehát nem fordulhat elő, hogy a felhasználási szerződésben kikötött jogdíjbevételből utóbb azért kelljen visszafizetnie a szerzőnek, mert a felhasználás a vártnál kevésbé eredményes.

Jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés

A még nem létező művekre kötött felhasználási szerződés a szerző és a felhasználó számára is kiszolgáltatottabb helyzetet teremt, amelyet néhány garanciális szabály hivatott ellensúlyozni.

A jövőben megalkotandó műre vonatkozó szerződés alapján átadott mű elfogadásáról a felhasználó a mű átadásától számított két hónapon belül köteles nyilatkozni. Ha a művet a felhasználó kijavításra visszaadta, a határidő a kijavított mű átadásától számít. Ha a felhasználó az elfogadásra nyitva álló határidőn belül nem nyilatkozik, a művet elfogadottnak kell tekinteni. Ha a szerződés jövőben megalkotandó műre szól, a felhasználó jogosult az elkészült művet indokolt esetben – megfelelő határidő tűzésével – a szerzőnek kijavítás végett ismételten is visszaadni.

A teljesítésre vonatkozó általános polgári jogi szabályok is kimondják azt, hogy a szolgáltatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy azt rendeltetésének, illetőleg a szerződésben kikötött vagy egyébként a szerződéskötéskor a kötelezett által ismert célnak megfelelően lehessen felhasználni [Ptk. 277. § (1)]. A szolgáltatás alkalmatlanságát egy jogvitában a Pp. 164. § (1) szerint a felhasználónak kell bizonyítania. Ezért a felhasználónak alapvető érdeke, hogy a jövőben megalkotandó műre irányuló felhasználási szerződés pontosan tartalmazza a felhasználás céljának megfelelő mű tulajdonságait. A készítendő művel kapcsolatos egyéb felhasználói kívánalmakat nemcsak célszerű, de általában kötelező írásban rögzíteni. Ezek a garanciális szabályok mindkét fél érdekét szolgálják, és egy esetleges jogvita esetén a bizonyítást jelentősen megkönnyítik. (A bírói gyakorlat szerint ugyanis ha a felhasználó művel kapcsolatos kívánalmait a szerződés nem tartalmazza, utóbb a felhasználó nem hivatkozhat arra, hogy a mű nem alkalmas a rendeltetésének megfelelő felhasználásra.)

Az Szjt. 49. § (2) lehetőséget ad a felhasználónak arra, hogy akár többször is visszaadja kijavításra a művet. A kijavítási igénynek indokoltnak kell lennie és a kijavításra megfelelő határidőt kell kitűzni. A felhasználó ugyanis a bírói gyakorlat szerint nem gyakorolhatja a határidőre el nem végzett kijavítás esetére biztosított elállási jogát, ha a kijavításra adott idő nyilvánvalóan túl rövid volt.

Ha a szerző a kijavítást alapos ok nélkül megtagadja vagy határidőre nem végzi el, a felhasználó a szerződéstől díjfizetés kötelezettsége nélkül elállhat. Alapos okkal tagadja meg azonban a szerző a kijavítást akkor, ha a felhasználási szerződésben meg nem határozott felhasználásra való alkalmasság elérésére irányul a felhasználó kijavítási kérelme. Az ilyen kérelem ugyanis burkoltan a felhasználási szerződés módosítására irányulhat. Ugyancsak alapos oknak tekinthető a kijavítás megtagadására az az eset, ha a kijavításra adott idő nyilvánvalóan irreális vagy a kijavítás majdnem egy új mű elkészítését jelentené. De alapos okot jelenthet az is, ha a kijavítási kérelem nem részletezi kellő mértékben a kijavítandó részeket

Ha a mű javítás után sem alkalmas a felhasználásra, a szerzőt csak mérsékelt díjazás illeti meg.

Szerződésminta

FELHASZNÁLÁSI SZERZŐDÉS,(Vastagon szedett az általános tartalom, dőlt betűvel a szerzőre nézve leghátrányosabb (legtöbb jogot engedő), aláhúzottal jelölve a szerző részére legkedvezőbb (a felhasználónak kevesebb jogot engedő) tartalom)

amely a mai napon, az alábbi felek között az alábbi tartalommal jött létre:

1. A felek megnevezése

név: ……………………………………………………………………………
lakhely: ……………………………………………………………………..
adóazonosító jel: ……………………………………………
TAJ-szám: ……………………………………………………………..
mint szerző (a továbbiakban: Szerző), valamint

cégnév: ……………………………………………………………………………
székhely: ……………………………………………………………………………
cégjegyzékszám: ……………………………………………………………
adószám: ……………………………………………………………………………
képviselő (név, beosztás/tisztség): ……………………………………………………. mint felhasználó (a továbbiakban: Felhasználó).

2. A szerződés tárgya

A Szerző kijelenti, hogy kizárólagos szerzője a …………………………………………………………………………… (Itt valamilyen azonosítható módon körül kell írni a képet) fotónak (a továbbiakban: mű).

3. A felhasználási jog

A Szerző a jelen szerződés aláírásával
– területi korlátozás nélkül,
– határozatlan időtartamra, azaz a mű teljes védelmi idejére,
– kizárólagos,
– harmadik személynek átengedhető felhasználási jogot enged a Felhasználónak a mű 4. pontban körülírt felhasználására.

A Szerző a jelen szerződés aláírásával
– Magyarország területére,
– a jelen szerződés aláírásától számított ….. hónapra,
– nem kizárólagos felhasználási jogot enged a Felhasználónak a mű 4. pontban körülírt felhasználására.

4. A felhasználás módja és mértéke

4.1. A Felhasználó a jelen szerződés alapján jogot szerez a mű:
– tetszőleges példányban, analóg vagy digitális hordozón, tetszőleges alkalommal történő többszörözésére és a többszörözött példányok terjesztésére. A többszörözés joga magában foglalja a mű kép- vagy hangfelvételen, továbbá számítógéppel, illetve elektronikus adathordozóra való másolásának jogát, a terjesztési jog pedig magában foglalja a többszörözött példányok forgalomba hozatal céljából történő, a Magyar Köztársaságba való behozatalának jogát is.
– bármely ismert módon történő nyilvánossághoz közvetítésre, ideértve a földfelszíni/műholdas/kódolt sugárzást, a mű továbbsugárzására, és számítógépes hálózat útján történő nyilvánossághoz közvetítésére (streaming), továbbá a mű olyan módon történő hozzáférhetővé tételére is, hogy a távollévő közönség tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg választhassák meg.
– átdolgozására.

4.2. Ha a jelen szerződésben meghatározott felhasználási módok a szerződés hatálya alatt úgy változnak/bővülnek, hogy a szerződés megkötésekor ismert és a szerződésben engedélyezett felhasználási módok megvalósulását hatékonyabban, kedvezőbb feltételekkel vagy jobb minőségben teszik lehetővé, a jelen szerződéssel megszerzett felhasználási jog e megváltozott vagy kibővült felhasználási módokra is kiterjed.

– …….. példányban, ………………………. hordozón egy alkalommal történő többszörözésére és a többszörözött példányok terjesztésére. A terjesztési jog csak a többszörözött példányok tulajdonjogának átruházására terjed ki.
– nyilvánossághoz közvetítésére, mégpedig egy alkalommal történő földfelszíni sugárzására és a kizárólag ehhez szükséges sugárzási célú többszörözésre.

5. A mű rendelkezésre bocsátása

A Felhasználó kijelenti, hogy a mű példánya a birtokában van, ezért a mű átadására nincs szükség.

6. A felhasználási megkezdése

A felek megállapodnak abban, hogy a jelen szerződésben meghatározott felhasználás megkezdésére az adott helyzetben általában elvárható idő a szerződés aláírásától számított …. év.

A Felhasználó köteles a 4. pontban meghatározott felhasználást a szerződés aláírásától számított …….. héten belül megkezdeni.

7. Jogszavatosság

A Szerző szavatol azért, hogy a művön nem áll fenn harmadik személynek olyan kizárólagos szerzői vagyoni/felhasználási joga, amely a Felhasználó jelen szerződés szerinti jogszerzését és felhasználását korlátozná vagy akadályozná.

8. Szerzői jogdíj

A Felhasználó – figyelemmel arra, hogy a mű birtokában van – a felhasználási jog átengedésének fejében a szerződés aláírásával egyidejűleg …………….. Ft, azaz …………………………………………. forint egyösszegű szerzői jogdíjat fizet a Szerzőnek. A felek egybehangzóan kijelentik, hogy az e pontban meghatározott jogdíjat a Felhasználó által a felhasználással kapcsolatban elérhető bevétellel arányosnak tekintik. A szerzői jogdíj felvételét a Szerző a szerződés aláírásával, és az előírt bizonylaton is aláírásával igazolja. A Szerző köteles a szerzői jogdíj felvételéhez szükséges, az alkalmazandó szja-, tbj- és eho-szabályokban előírt nyilatkozatokat megtenni.

9. A szerződés egyoldalú megszüntetésével kapcsolatos rendelkezések

9.1. A Szerző a felhasználási jog kizárólagosságára tekintettel fennálló felmondási jogát [Szjt. 51. § (1) bek.] a szerződés aláírásától számított öt évig nem gyakorolhatja.

9.2. A Szerző lemond a további felhasználás megtiltása jogának gyakorlására tekintettel fennálló felmondási jogáról [Szjt. 53. § (1) bek.]. A felek egybehangzóan kijelentik, hogy a 8. pontban meghatározott szerzői jogdíj …..%-a, azaz …………………………………… forint a jelen pont szerinti jogról való lemondás ellenértéke.

10. Személyhez fűződő jogok

10.1. A felek megállapodnak abban, hogy a szerződéssel megszerzett felhasználási jog gyakorlása során – a felhasználás jellegéhez igazodó módon – a Szerző nevét az alábbiak szerint kell feltüntetni:
……………………………………………………………………………

Ha a név feltüntetésére nincsen mód, célszerű azt a szerződésben rögzíteni.

10.2. A Felhasználó is jogosult a szerződés tartama alatt a Szerző névfeltüntetési és a mű egységének védelméhez fűződő jogának védelmében fellépni.

11. Alkalmazandó jogszabályok, egyéb kikötések

A jelen szerződésben nem rendezett kérdésekben a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényt, a jogszavatosságra pedig az eladónak a tulajdonjog átruházásáért való, a Ptk. adásvételi szabályai között meghatározott szavatosságára irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni azzal, hogy a Felhasználó a felhasználás megkezdése után elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja. A jelen szerződés négy, egymással szó szerint megegyező eredeti példányban készült, amelyből aláírás után két példány a Felhasználót, két példány a Szerzőt illet.

Felek jelen szerződést mint akaratukkal mindenben megegyezőt közös elolvasás és értelmezés után jóváhagyólag írják alá.

Kelt …………………………………, ………….. év ……………. hó ……. napján.

……………………….. ……………………………………
Szerző Felhasználó képviselője
(cégszerű aláírás)

5.) JOGESETEK

A fentiek könnyebb megértésének érdekében lássunk néhány “friss” jogesetet (az igazságszolgáltatás malmai, mint tudjuk lassan őrölnek…) amely még ugyan a korábbi hazai jogi szabályozás idejében indult, ám csak most került pont a végére. Elsőként egy nemzetközi jogi vonatkozású ügy:

A felperes és W. A. (a továbbiakban: szerző) 1989-ben szerződést kötött a szerző műveire vonatkozó kiadási jogok átruházásáról. A szerződést az Amerikai Egyesült Államokban kötötték, megkötésekor a felperes amerikai-magyar, a szerző amerikai állampolgár volt. A címében “kiadási jog átruházásáról” rendelkező nyilatkozatban a szerző úgy rendelkezett, hogy minden eddig megjelent vagy kéziratos műve kiadási jogát átruházza a felperesre és jogfolytonosaira azonnali hatállyal 5000 USD és a kiadott művek példányszám utáni eladási árának 12%-a ellenében. A nyilatkozat azt is rögzítette, hogy e kiadási jog a magyar és idegen nyelvű kiadásokra egyaránt érvényes. A felperes az 5000 USD-t megfizette, a szerző nyilatkozatát pedig közjegyző hitelesítette. A szerző ezt követően 1992. és 1997. között különböző személyeknek engedélyt adott egy-egy műve kiadására. Az 1997. augusztus 6-ai keltű szerződéssel műveinek szerzői és kiadói jogait kizárólagosan a II. r. alperesre ruházta át. Ezt a jogosultságot az Egyesült Államok Szövetségi Jogvédő Hivatala nyilvántartásba vette. Ezt követően a II. r. alperes megbízta a IV. r. alperest a szerző műveinek kinyomtatásával. Az I. r. alperes a IV. r. alperessel kötött szerződés alapján forgalmazta Magyarországon a szerző műveit, a III. r. alperes a szerző egy művét 1999-ben kiadta, az V. r. alperes bolthálózatában forgalmazta a IV. r. alperes által kinyomtatott és az I. r. alperes által Magyarországra importált műveket.

A per eldöntése szempontjából az alkalmazandó jog kérdésének volt meghatározó jelentősége. Külföldi elemet is tartalmazó jogvitában elsősorban a nemzetközi (többoldalú, illetve kétoldalú) egyezmények rendelkezéseit kell alkalmazni. A magyar nemzetközi magánjog szabályai (kapcsoló elvei) alkalmazására akkor kerülhet sor, ha az adott kérdést nemzetközi szerződés nem szabályozza (1979. évi 13. tvr. 2. §).
Mivel a felperes keresetében a külföldi szerző vagyoni joga (a kiadás joga) átruházásáról szóló szerződés alapján kért szerzői jogi jogvédelmet, a perben elsődlegesen abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes más szerzői jogosultként igényelheti-e a jogvédelmet, vagy csak felhasználási engedély jogosultjának tekinthető-e. A szerzői jog átruházhatóságára alkalmazandó jog meghatározása ugyanis attól függ, hogy ezt alapvetően – a Berni Uniós Egyezmény (BUE) hatálya alá tartozó – szerzői jogi kérdésnek tekintjük, vagy pedig a BUE által nem szabályozott kötelmi jogi jogviszonyt keletkeztető megállapodásnak, mely utóbbi esetben a belső nemzetközi magánjog szerződésekre irányadó kollíziós normái az irányadóak.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint magának a szerzői jog átruházhatóságának (és a jogátruházás korlátainak) a kérdése olyan, a szerzői jog tartalmára vonatkozó, alapvetően anyagi szerzői jogi kérdés, amelyet – elválasztva a szerződés kötelmi jogi jellemzőitől (érvényessége, teljesítése, szerződésszegés stb.) az anyagi szerzői jog – jelen esetben a BUE és más hatályos nemzetközi szerződések alapján kell elsősorban megítélni.
A BUE a szerzői jogi védelmet a szerzőknek és más szerzői jogosultaknak biztosítja a 2. cikk (6) bekezdése értelmében. Az 5. cikk (1) bekezdése deklarálja a nemzeti elbánás elvét. A (2) bekezdésében pedig kimondja, hogy a védelem terjedelme, valamint a szerző jogainak védelmére biztosított eszközök igénybevétele tekintetében kizárólag annak az országnak a törvényei az irányadóak, ahol a védelmet igénylik.
A jelen perben a magyar (és egyben amerikai) állampolgár felperes magát szerzői jogi jogosultnak tekintve a szerzőtől származó joga megsértése címén a Magyarországon elkövetett jogosulatlan felhasználás miatt Magyarországon kért keresetével jogvédelmet. Mindkét fokú bíróság egybehangzóan és helyesen állapította meg, hogy a feleknek a szerző művei kiadására megszerzett jogait a magyar szerzői jog, közelebbről a jogszerzés időpontjában hatályos 1969. évi III. törvény alapján kell megítélni. A felülvizsgálati kérelem alaptalanul hivatkozott tehát arra, hogy a jogvitában az USA szerzői joga lett volna alkalmazandó.
A fentiekből következően azt a kérdést, hogy a felperes a szerző műveivel kapcsolatban milyen tartalmú, milyen terjedelmű jogot szerzett, illetve szerezhetett, a magyar szerzői jog alapján kellett megítélni. A magyar szerzői jog a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogai átruházását nem tette lehetővé. Ezért, amennyiben a szerző az Amerikai Egyesült Államok szerzői joga által megengedett módon egyes vagyoni részjogosítványait a szerződéssel átruházta, a magyar szerzői jognak ebben a körben kógens (imperatív) szabályai szerint a jogszerzőnek csak felhasználási jogot engedélyezett. (Magyarországon hatályosulnak a külföldi, így természetesen az egyesült államokbeli szerzői jogi szerződések, azonban a szerződésekben használt szerzői jogi fogalmakat a magyar szerzői jog figyelembevételével értelmezik (nemzeti elbánás), így a szerzői jogi jogátruházás bármely formája területi és időbeli korlátozás nélküli felhasználási engedélynek tekintendő.)
A szerzői jogátruházás területi és időbeli korlátlansága azonban nem azonos a megszerzett jog kizárólagosságával, mint ahogy a jogutódlást eredményező teljes jogátruházás, (amely fogalmilag csak kizárólagos lehet) sem azonos a joggyakorlás átengedésével. Az Szjt. nem zárta ki kizárólagos felhasználási szerződés megkötését, de csak kifejezett külön kikötés esetén. A felhasználási szerződés egyik altípusának minősülő kiadói szerződés esetében ugyanakkor főszabályként határozta meg a kizárólagosságot. A szerző jogai alapelvi szintű védelmének érvényre juttatása érdekében azonban ezt megfelelő garanciális korlátozó szabályokkal ellensúlyozta. Az Szjt. 32. §-a szerint a kiadói szerződés csak meghatározott időre vagy meghatározott példányszámra szólhatott. A kizárólagos és egyben korlátozás nélküli kiadói jogot biztosító szerződéskötésére az Szjt. szabályai tehát nem adtak lehetőséget. Ebből következően a perbeli szerződést a magyar szerzői jog és a mögöttesen alkalmazandó polgári jog szabályainak alkalmazásával – kiadói szerződésként – törvénybe ütköző semmis szerződésnek kellene minősíteni. [Ptk. 200. § (2) bekezdés]. A szerződést – a szerzői jogok élők közötti átruházhatóságát abban az időben el nem ismerő – magyar szerzői jog előírásaival összhangban kellett értelmezni. Ezért a másodfokú bíróság a szerződésben az átruházás kifejezés használatának – helyesen – nem tulajdonított jelentőséget. A Ptk. már hivatkozott értelmezési szabályai alkalmazásával a másodfokú bíróság a nyilatkozatot tevő szerző feltehető akarata felderítése körében indokoltan vizsgálta a szerzőnek a szerződéskötést követő nyilatkozatait és – elsősorban a művei kiadás jogával kapcsolatos – jogcselekményeit. Abból a tényből, hogy a szerző 1992-1997. évek között több személynek is engedélyezte művei kiadását, okszerűen következtetett arra, hogy a szerző maga sem tekintette a perbeli szerződést a kiadás feletti rendelkezési jogát megszüntető szerződésnek. A jogszerzés kizárólagossága – az Szjt. 28. § (1) bekezdésének ebben a tekintetben kógens követelményével szemben – kifejezett kikötésként a szerződésben nem szerepel. Mindezek alapján nem állapítható meg kétséget kizáró módon a felperes jogszerzésének a kizárólagossága.
A fenti indokoknak megfelelően a felperest időben és térben korlátlan, de nem kizárólagos felhasználási jog illeti meg. Ezért nem volt akadálya annak, hogy a szerző – a felperes korábbi jogszerzését nem érintve – a művei kiadási jogait kizárólagos jogként a II. r. alperesre átruházza, aki ennek következtében a felperes jogainak sérelme nélkül volt jogosult a szerző műveinek kiadására, illetve a kiadói jog további alperesek részére történő engedélyezésére.
(Legf. Bír. Pfv. X. 21.909/2004. sz.) BH3006. 114.

Az egyes szerzői jogok ütközését, kapcsolatát szemlélteti a következő jogeset:

Az “Sz. H.” című folyóirat 15. száma közölte a M. L. által készített fényképfelvételeket, amelyek – a felperes nevének feltüntetésével – olyan lakóházakat, illetve kertrészleteket mutattak be, amelyeket a felperes tervezett és épített. Az alperes a korábban kiadásában megjelenő “É. Sz.” című információs hetilap 1995. november 3-i számában közzétette a P. Kft. kertépítéssel kapcsolatos tevékenységét ajánló hirdetését, amelyhez illusztrációként a felperes tudta és hozzájárulása nélkül bemutatta a “Sz. H.” című folyóirat fenti számának azt a fényképfelvételét, amely a felperes által Z. T. t.-i lakos részére tervezett és kivitelezett kertet is ábrázolja.
A perbeli fényképen ábrázolt kert mint kertépítő művészeti alkotás egyéni, eredeti jelleget hordoz, így a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. §-a alapján szerzői jogi védelem alatt álló művészeti alkotásnak minősül. Az alperes azzal, hogy a felperes hozzájárulása nélkül e művészeti alkotást ábrázoló fényképfelvételt közzétette, felhasználta a felperes művét, és ezáltal megsértette a felperesnek az Szjt. 10. §-ában védett szerzői személyhez fűződő, illetve az Szjt. 13. §-ában védett felhasználói jogát. Ezért az Szjt. 52. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel az 1959. évi IV. törvény 339. §-ának (1) bekezdésére, a 355. §-ának (1) és (4) bekezdésére, az alperest – a keresettel egyezően – 60 000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az alperes a felperesnek a szerzői jogi védelem alatt álló művészeti alkotását használta fel közvetetten oly módon, hogy a kétséget kizáróan azt ábrázoló fényképfelvételt maga is közzétette időszaki lapjában. A szerzői jogi védelem alatt álló mű felhasználása tehát megtörtént. E tény megállapítása szempontjából közömbös, hogy az alperes által közzétett fényképfelvétel a műalkotásnak csak egy részletét ábrázolja, illetve hogy a fényképfelvétel rossz minőségű. Közömbös azért, mert a műalkotás részletének az engedély nélküli felhasználása is sérti a szerző személyhez fűződő és vagyoni jogait, illetve közömbös az, hogy a felhasználás milyen minőségben történt. Megalapozatlanul állítja az alperes, hogy az újságban közzétett fénykép felvétel csak egy “felismerhetetlen paca”, mert a fényképfelvétel megtekintése alapján egyértelműen felismerhető a ház és a hozzá tartozó kert. A felhasználási cél is nyilvánvalóan az volt, hogy a kertépítést reklámozó hirdetést megfelelően illusztrálja. Ennek a célnak a közzétett fényképfelvétel “minőségétől függetlenül” maradéktalanul megfelel.
Összefoglalóan tehát megállapítható, hogy az alperes a szerző hozzájárulása nélkül, jogosulatlanul felhasználta a felperes szerzői jogi védelem alatt álló alkotását, ezáltal megsértette a felperesnek az Szjt. 10., illetve 13. §-aiban védett szerzői személyhez fűződő és szerzői vagyoni jogait. Erre tekintettel a felperes az Szjt. 53. §-ának (1) bekezdése alapján jogosult volt követelni az őt megillető, a jogszerű felhasználás fejében járó szerzői jogdíjat, amelyet az elsőfokú bíróság (tévesen kártérítés jogcímen, de összegszerűleg) helyes mérlegeléssel állapított meg, azt a fellebbezés érdemben nem is támadta.
(Legf. Bír. Pf. IV. 20.625/1998. sz.) BH3000. 537

Végül a felhasználói jogok túllépése esetére ad eligazítást a következő jogeset:

A felperes a perben szereplő grafikáit P. F. megrendelésére a perben nem álló K. Utazási Iroda által kiadni szándékozott utazási prospektusban való felhasználás érdekében készítette, és ezért 6750 forint díjazásban részesült. Az alperes ezeket az alkotásokat a felperes szerző hozzájárulása nélkül használta fel az “Erdélyi utazások” c. prospektusában, amely felhasználás az 1969. évi III. tv. (a továbbiakban: Szjt.) 53. §-ának (1) bekezdése értelmében jogosulatlan felhasználásnak minősül. A jogosulatlan felhasználás miatt a szerzőt a jogszerű felhasználás fejében járó díj illeti meg.
EBH2999. 100

forrás: Fotozz.hu

 



info@nagyvadfotozas.hu