Filmek, könyvek

FILMEK:

Talán a 0. pont is lehetne a következő bejegyzés, hiszen a modern korunk, a XXI. század legsikeresebb, több hazai és nemzetközi díjat is nyert természetfilmje a Vad Magyarország – A vizek birodalma. Végre a hazai természetfilmesek -Török Zoltán és csapata- ismételten kitettek magukért. A régi nagy sikerű, itt is említett Homoki Nagy István és Rácz Gábor filmek után ismét egy hazai természetfilm. A filmet itthon április 20 -án vetítették, de a videó megosztókon lévő bemutatók fantasztikusak. Német és francia megrendelésre egy 43 perces változat készült.

1. Gyöngyvirágtól lombhullásig…

Legkedvesebb természetfilm élményeimet, még gyermekkoromban éltem át. Ez természetesen nem volt más, mint Homoki Nagy István mára már végérvényesen klasszikussá vált filmjei.

A mai felnövekvő nemzedékek, szerencsére a DVD korszakában már ismét láthatják e remekműveket.

  • Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952)
  • Cimborák első része a Nádi szélben (1956),
  • Cimborák második része, a Hegyen-völgyön, (1960)

Egy pár mondat Homoki Nagy István munkásságáról

Már közel harminc éve, 1979. december 14-én hunyt el Homoki-Nagy István Kossuth-díjas filmrendező, érdemes művész.


Homoki-Nagy István Mezőtúron született 1914-ben. Tanulmányait Kecskeméten és Szegeden végezte.1937-ben jogi diplomát szerzett, ám közben rabul ejtette a természet és a madárvilág megfigyelése és fotózása, s miközben amatőr fotóssá és ornitológussá képezte magát, nemzetközi rangú természetfotóssá vált.

Ennek elismeréseként 1945-től az Országos Természettudományi Múzeum Sajtó és Fotóosztályának vezetője lett. A filmmel már hírneves természetfotósként került kapcsolatba. 1949- ben a Magyar Híradó és Dokumentumfilm gyárból felkérést kapott egy “madárfilm” készítésére.
Maga írta, fényképezte, rendezte műveit. Igen szerény körülmények között dolgozott, de kicsi stábjával, amely elsősorban feleségéből Zsoldos Zsuzsából és még néhány, szakmailag nélkülözhetetlen emberből állt, bejárta az ország szinte minden jellegzetes vidékét. Kutatta a Tisza menti füzesek életét, forgatott a Duna mentén, a Gemenci vadrezervátumban, a Kis-Balaton nádrengetegében, a Kiskunságon, a Kőrösök vidékén, a Vértes alján.

Első filmjeit a madárvilágnak szentelte

Már első, a figyelmet azonnal felkeltő rövidfilmjeiben is, amelyeket teljesen a madárvilágnak szentelt, ez a tendencia érvényesült (A Kis-Balaton nádrengetegében, 1949, A löszfalak madarai, 1950, Egy kerecsensólyom története, 1950), és ez folytatódott az 1951-ben készült egész estés Vadvízországban, amely az első hosszú magyar természetfilm. A film a Szeged melletti Fehér-tó madárvilágának életkörülményeit, életmódját és gazdag vizivilágát tárja nézői elé. A film mind itthon, mind külföldön osztatlan sikert aratott, nagy sajtóvisszhangot váltott ki.

Az első hosszú magyar természetfilmet hamar követte a második. A Gemenci vadrezervátum élővilágáról, vadjairól szóló Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952) ugyancsak díjnyertes lett, 1953-ban Velencében I. díjat kapott.
A kékvércsék erdejében (1954) című filmjében a Hortobágy szélén elterülő, óháti tölgyesben tanyázó kékvércsék életét mutatja be. Pályája átmeneti korszakában, a hatvanas években készítette rövidfilmjeit, amelyeket nagy formátumú alkotásaihoz hasonlóan, áthat a magyar táj- és természet szeretete (Néma romok, 1961, Hervad már ligetünk, 1964, Erdei tó, 1966, Erdei pillanatok, 1966, Napfényes kertekben, 1967)

Közben Homoki az Alföld után a dunántúli táj szerelmese lett. A Vértes környékén elterülő Alcsútdobozon hosszú távra is berendezkedett a filmezéshez kicsi stábjával és népes állatseregletével. Ezek az élőlények a kutatót, a felfedezőt, a kísérletező alkotót új irányba terelték. Walt Disney állatszereplős rajzfilmjeire emlékeztető stílusban, de élő állatok “szerepeltetésével” kezdett dolgozni. Három évi kitartó és fáradságos munkával elkészült a Cimborák első része a Nádi szélben (1956), amely már nemcsak mozaikok összessége az állatvilágról, hanem kerek állatregény teljes dramaturgiával, filmmesével. Főszereplői Fickó, a vakmerő magyarvizsla, Pletyka, a kotnyeles tacskó és Nimród, a szelíd héja. Az ő izgalmas kalandjaikat követi nyomon a film a Kis-Balaton nádrengetegében.


Fickó és Pletyka

1960-ban elkészült a Cimborák második része is, a Hegyen-völgyön, amelyben az első rész főszereplői mellett más állatok is megjelennek.


Pályája utolsó szakaszában állatmeséket
készített

Homoki-nagy azonban ezen az úton haladt tovább. A hatvanas években állatmese-filmeket készített. Elkészítette a Pletyka délutánját (1964), majd a sztárrá lett kutyák után Csaklival, a csókával forgatta a Hej, csókát (1963), egy sasfiókával A sasfiókát (1963), egy tücsökkel A barna legénykét, (1964).

Elkészítette a többrészes Macskakalandot (1968) Pletykával a tacskóval a Kurtalábú pásztort (1970), majd a hetvenes években a Televízió számára a Plútó és Puck sorozatot, amelynek egy holló és egy mosómedve a főszereplői.

Itthon Kossuth-díjjal, Érdemes Művész címmel és a Munka Érdemérem Arany fokozatával jutalmazták munkásságát.

Az V. kerületi önkormányzat Homoki-Nagy István tiszteletére emléktáblát helyezett el a Petőfi tér 3, egykori otthonának falán.

2. 12 hónap az erdőn…

A másik nagyszerű alkotás, mellyen sikerült felnőnöm, nem más mint a

  • 12 hónap az erdőn (1989)

Ez a méltán népszerű természetfilm-sorozat az erdők flóráját, faunáját mutatja be a hónapok váltakozásában a vadásztársaságok, valamint az erdő és vadgazdaság közreműködésével. Ebben a filmbe, már azt is szerettem, hogy rengeteg olyan ember szerepelt a film szakértőjeként akiket ismertem személyesen. Szerettem azokat a helyszíneket ahol a filmet forgatták, többek közt az akkori Budavidéki Állami Erdő és Vadgazdaság területén készült képeket, mivel közel húsz évig ott laktunk.

A Naturfilm Betéti Társaság 1992-ben alakult. Első vezetője Rácz Gábor volt, aki örök és elévülhetetlen érdemeket szerzett a hazai természetfilmezésben, „A Megsebzett bolygó” és a „12 hónap az erdőn” című sorozatok rendezőjeként, illetve a környezetvédelmi műsorok elindításában, a Magyar Televízióban.

Rácz Gábornak több filmje díjat nyert hazai és külföldi fesztiválokon, munkásságát Pro Natura és az ENSZ Global 500 díjjal ismerték el.


3. Tüskevár…

Ezek után mi más is jöhetne, mint többek közt mindenki “Matulabácsija” Bánhidi László nagyszerű játékával fémjelzett, Fekete István regény film változata:

  • Tüskevár (1967)

A városi fiúkból egy nyár leforgása alatt ízig-vérig “láplakó” válik a Kis-Balatonon. Tutajos és Bütyök – a két fiú – Matula bácsi bölcs irányításával maga fedezi fel a természet szépségeit és erejét. Az öreg kevés szóval, nagy türelemmel oktatja a fiúkat, és jó pedagógushoz illően hagyja, hogy saját tapasztalataik által tanuljanak. A fiúk megtapasztalják, hogy milyen gazdag a természet, hiszen önellátóak és nagyszerűen élnek. Megtanulják szeretni, tisztelni és óvni a természetet.  De azt hiszem nem is kell tovább ragozni, hisz mindenki ismeri. :)

Pár éve, mikor sikerült bebarangolni a kis-Balaton vidékét, ellátogattam az eredeti helyszínre, ahol láthattam az igazi Matula házat a Fekete István múzeummal együtt.

KÖNYVEK:
Gyermek és felnőttkorom legolvasottabb könyvei nem más, mint Széchenyi Zsigmond fantasztikus utileírásai, vadásznaplói, élménybeszámolói. Mai napig szívesen forgatom bármelyiket és el kell áruljam, van olyan amelyiket még egy példányban be kellett szereznem, mert az olvasásban tönkrement.
Pár sorban sikerült összegyüjtenem munkásságának számomra kedves darabjainak összefoglalóit.
Széchenyi Zsigmond, gróf, sárvár-felsővidéki (Nagyvárad, Bihar vm., (ma: Oradea, Románia), 1898. jan. 23. – Budapest, 1967. ápr. 24.) vadász, író

A Nemzeti Múzeumot alapító Széchenyi Ferenc dédunokája volt. Székesfehérváron, Budapesten volt középiskolás, 1915-18 között részt vett az első világháborúban. 1919-től 1923-ig Münchenben, Stuttgartban, Cambridge-ben végezte felsőfokú tanulmányait. Birtokain gazdálkodott, 1923-1927 között. 1927-től hét alkalommal vezetett Afrikába, majd Alaszkába, Indiába vadász-expedíciót. A háború végén elégett a hosszú időn keresztül gyűjtött, 1300 darabot számláló trófeagyűjteménye. 1946-tól a MÁLLERD-nél vadászati felügyelő, majd a Mezőgazdasági Múzeumban dolgozott. 1951-ben az Alföldre telepítették ki, majd ez év őszétől Balatongyörökön élt, 1959-ig. Keszthelyen a Helikon könyvtárban segédmunkás beosztásban dolgozott. Rendezte a könyvtár katalógusát és négynyelvű vadászati bibliográfiát állított össze. Zalai tartózkodása alatt írta az Ünnepnapok és az Ahogy elkezdődött c. könyveit. 1951-ben, a letartóztatásakor kezdte el írni az Afrikai tábortüzek c. munkáját. 1955-től már újra megjelenhettek könyvei, szabadon mozoghatott, végül Budapestre költözött. 1959-60-ban Tanzániában vadászott a Természettudományi Múzeum 1956-ban megsemmisült Afrika-gyűjteményének pótlása céljából. 1964-ben újra Afrikában gyűjtött. Expedícióiról nagy sikerű könyvekben számolt be. Vadászkönyvei egyéni szemlélettel, színes előadásban mutatták be a hazai és távoli egzotikus tájakat, embereket. Nemzetközileg elismert vadászati kutató és igen népszerű vadászíró volt. 14 könyvének az összpéldányszáma 2 millió körül van, közülük a “Csui”-t 10 kiadásban adták ki. Műveit több nyelvre lefordították.

  • CSUI!…

A Csui!… Széchenyi Zsigmond első és egyben legismertebb könyve. Az afrikai vadásznapló máig tartó népszerűségét annak köszönheti, hogy úgyszólván helyszíni tudósítást ad az expedíció mindennapjairól, Afrika állatvilágának valamikori gazdagságáról. A szerzővel együtt bújunk a sűrűbe oroszlánok után, követjük napokig a hatalmas agyarú elefántot vagy élvezzük a bennszülöttek éjszakába nyúló táncát. Az izgalmas, gyakran humoros kalandokat szakszerű zoológiai és etnográfiai leírások szövik át. A Csui!… nyelvezete az azóta eltelt kerek hetvenöt év alatt mit sem kopott, fényképei pedig olyan értékeket képviselnek, hogy a közelmúltban több önálló kiállításon is bemutatták őket

  • ELEFÁNTORSZÁG

Széchenyi Zsigmond Elefántország című könyve első ízben 1934-ben jelent meg. A Csui! című nagy sikerű vadásznaplója után ez a második könyve, amely ezúttal nem szabályos vadásznapló. Az időközben tapasztalt Afrika-vadásszá vált Széchenyi ebben a művében újabb expedícióinak kiemelkedő eseményeit írja meg. Nagy fogú elefántokkal, hatalmas bivalyokkal, támadó oroszlánokkal találkozhatunk a kötet lapjain. A vadászkalandokat kitűnő zoológiai és etnográfiai megfigyelések gazdagítják. Külön figyelmet érdemel a könyv képanyaga. A szerző saját felvételei önmagukban is szenzációt jelentettek megjelenésük idején.

  • AHOGY ELKEZDŐDÖTT…

Az Ahogy elkezdődött… Széchenyi Zsigmond írói munkásságának valószínűleg legkiemelkedőbb alkotása. Ebben az önéletrajzi kötetben a tündéri gyermekkort idézi meg végtelen kedvességgel, fimon humorral és egy cseppnyi nosztalgiával. Megismerhetjük családját, barátait, tanítóit, a sárpentelei és mileschaui hétköznapokat. Mindezeket “életének vezérlő csillagán”, a vadászaton keresztül láttatja velünk Széchenyi Zsigmond. Vele tarthatunk vadásszá válásának első lépéseiben, a csúzlitól a flóberten keresztül a komoly fegyverekig. És közben végigizguljuk az “elsőket” – az első verebet, az első mókust, az első őzet, észrevétlenül megismerhetjük az igazi vadászat és vadászetika máig érvényes alapjait.

  • ÜNNEPNAPOK

Széchenyi Zsigmond Ünnepnapok címmel folytatta Ahogy elkezdődött című önéletrajzi könyvét. Az ikerkötet második felében nem időrendi sorrendet követ az író, hanem a “vadászati főkönyv” pirosbetűs ünnepeit veszi sorra páratlan korrajzot nyújtva a XX. század első felének soha meg nem ismételhető vadászatairól. Ha nem lenne olyan lebilincselő a stílusa, azt is mondhatnánk, hogy a legjobb magyar vadászati szakkönyv, melyből a ma is mérvadó vadászetikán kívül pontos eligazítást kaphatunk a vadászatok rendezéséről, a fácánvadászat “magas” tudományáról, vagy a szarvasállomány javításának módjáról. Az Ünnepnapok Széchenyi Zsigmond legérettebb műve, joggal lehet tehát minden magyar vadász bibliája.

  • AFRIKAI TÁBORTÜZEK

Széchenyi Zsigmond műveit közreadó sorozat egyik leglíraibb darabja a könyv. Bizonyára azért, mert Afrika állt a szerző szívéhez a legközelebb. A műhöz írt előszavában nosztalgiával emlékszik Afrika Tábortüzeire: “Őket szeretném ebben a könyvben megszólaltatni, sok felejthetetlen élményem legmegbízhatóbb ismerőit, leghitelesebb krónikásait. Őket próbálom visszaidézni, új lángra ébreszteni – hajdani vadásztanyáim rég elhamvadt tábortüzeit! Valamennyi kalandomnak legelső fültanúi voltak, esténként az ő fényük oltalmában, úgyszólván őnekik mondtam el napi beszámolómat. Frissen hazacipelt agyarpárt, bivalyszarvat, oroszlánbőrt is az ő lángjuk lobogása ünnepelt, az ő füstjük tömjénezett…”

  • ALASZKÁBAN VADÁSZTAM

Széchenyi Zsigmond életművét közreadó sorozatunk következő darabja az 1935 augusztusától októberéig tartó alaszkai vadászat naplója. Több mint hetven év távlatából már meg tudjuk állapítani, hogy az életműben egyre nagyobb rangot kap az irodalom, a stílus, és kisebb jelentőségűvé válnak az adatok, információk. Ahogyan zsugorodott a világunk, Alaszka egyre közelebb került hozzánk, a szerző személyisége, írói zsenialitása azonban nem veszített varázsából. Széchenyi Zsigmond könnyedsége, eleganciája, utánozhatatlan természetessége teszi élvezetessé a könyveit máig is.

  • HENGERGŐ HOMOK

Széchenyi Zsigmond Hengergő homok című könyve a sivatag kietlen homokdűnéi, közé vezeti az olvasót. Útitársai mindketten nevezetes emberek. Horthy Jenő szintén kiváló Afrika-vadász, a kormányzó öccse, a hajdani Budapest lovaséletének meghatározó egyénisége. Almásy László pedig már a könyv megírása idején, 1935-ben is ismert sivatagkutató, az arabok “Abu Ramlája”, a sivatag atyja, akinek kalandos élete Az angol beteg című Oszkár-díjas film forgatókönyvéhez is alapul szolgált. Ezerötszáz kilométer járatlan sivatagi út áll a felfedezők előtt, melynek során a világon először szelik át autóval a Libiai-sivatagot. Útközben Széchenyi Zsigmondnak sikerül elejtenie máig világrekordnak számító addaxát!

  • NAHAR

Széchenyi Zsigmond (1898-1967) 1937-38 fordulóján Széchenyi Zsigmond Indiába vezetett vadászexpedíciót. A háború előtti utolsó útján még teljes fényükben láthatta meghívóinak, a maharadzsáknak pompázatos udvarait, mesés gazdagságát. Találkozott persze a zsúfolt nagyvárosok elképesztő nyomorával is. Idegennek találta Indiát, kiismerhetetlennek. De szenvedélyesen meg akarta ismerni. A Nahar nem véletlenül az egyik legolvasottabb könyve: vadásznapló és útleírás, hiteles korrajz és krónika. Bár a fényűző vadásztáborokból folyton visszavágyott szeretett Afrikájának tábortüzei mellé, útja sikeres volt: gyönyörű trófeákkal tért haza. A magyar olvasók több generációja, pedig az ő élményei alapján ismerte meg Indiát.

  • KÉT KECSKE

Széchenyi Zsigmond Két kecske című könyve 1942-ben jelent meg. Már javában tartott a háború, a határok lezárása miatt újabb expedícióra gondolni sem lehetett, így az író két korábbi vadásznaplóját szerkesztette önálló kötetté. Mint ő maga említi, az egyik kecskét Afrikába menet, a másikat Indiából jövet ejtette, így akkoriban mindkét útinaplóból kimaradtak. Később ugyan külön-külön felbukkantak az Ünnepnapok, illetve a Hengergő homok lapjain, azonban mi az eredeti írói szándék szerint megtartottuk egy kötetben.

  • DENATURÁLT AFRIKA

A Denaturált Afrika Széchenyi Zsigmond utolsó könyve. A háborút követő meghurcoltatások után 1960-ban részt vett a Természettudományi Múzeum 1956-ban elpusztult Afrika gyűjteményének pótlására indított expedícióban. Az akkor hozott anyag kiegészítésére 1963 decemberében feleségével kettesben három hónapos vadász- és fotószafarira indultak Széchenyi ifjúkori vadászatainak helyszíneire. Ennek az útnak a története ez a könyv. A Denaturált Afrika szomorú tanúja a fekete földrész változásainak, és lelkes krónikája a feleségével közösen tett sikeres gyűjtőexpedíciónak.

  • SZARVASOK NYOMÁBAN ÉS EGYÉB ÍRÁSOK

A kötet, melyet az olvasó a kezébe vehet, 1979-ben jelent meg első kiadásban. Széchenyi Zsigmond felesége és segítőtársa rendezte sajtó alá. A könyv első része a világ szarvasait ismerteti, igen szép metszetekkel illusztrálva az egyes fajokat. Továbbá a szarvas selejtezéséhez ad hasznos, szakértő tanácsokat vadállományunk gondozóinak. A kötet második része a szerző élete első afrikai expedíciójának (1927) élménydús leírása, melyet a tőle megszokott hitelességgel, naplószerűen ismertet. Élvezetes stílusával izgalmas élményt nyújt az útleírások kedvelőinek. A könyvet számos szép, eredeti fénykép és ábra illusztrálja.


  • Egyik izgalmas új könyvem, Scott Kelby: A Digitális fotós könyv.

Ez nem elméleti könyv, amely zavaros szakszöveggel és részletes fogalomleírásokkal van tele! Ez a könyv arról szól, hogy melyik gombot kell megnyomni, melyik beállítást használjuk és mikor tegyük. A fényképész szakma majd 200 féltve őrzött titkát felfedő könyv birtokában észrevehetően jobb, élesebb, színesebb, professzionális fényképeket készíthetünk. Minden oldalon találunk valamit, amivel jobbá tehetjük felvételeinket.

Minden lapozással egy újabb profi beállításhoz, eszközhöz vagy trükkhöz jutunk, amelyek használatával fényképeinkből galériába illő műremekek válnak. Ha unjuk már, hogy “nem rossz” fényképeket készítünk, ha unjuk már, hogy a fényképész magazinokat nézegetve mindig arra gondolunk, hogy “Az én képeim miért nem így néznek ki?”, akkor ez a könyv pontosan nekünk szól!


  • Következő kedvencem, pontosabban az igazi kedvenc, mely könyvet szívesen forgatok bármikor (talán szakmai ártalom), Ray Mears: A túlélés kézikönyve

A túlélés kézikönyve segítséget nyújt ahhoz, hogy bármilyen körülmények között feltaláljuk magunkat a vadonban anélkül, hogy megzavarnánk a természet egyensúlyát. A kötetből könnyen követhető leírások és részletes ábrák segítségével sajátíthatunk el olyan alapvető fogásokat, mint az időjárás viszontagságaitól óvó menedék építése, tűzrakás bármilyen időben, nyomolvasás, tájékozódás térkép, iránytű vagy természetes irányjelzők segítségével, szerszámok és használati tárgyak készítése természetes anyagokból. Ray Mears amellett, hogy jól alkalmazható gyakorlati tanácsokkal lát el, a természet és a hagyományok tiszteletére is nevel. Könyvét éppen ezért haszonnal forgathatják természetjárók, táborozók, hegymászók és mindenki, aki szívesen tölti idejét a szabadban.

“…a vadont járva messzemenőkig arra törekszem,ne hagyjam nyomát ottlétemnek a természetben, még ha ez külön odafigyelést is kíván. Egyedül az emlékeket elhozni és pusztán a lábnyomunkat hátrahagyni, minél észrevétlenebbül, mintha csak mokaszinban járnánk” – ez az alapelv vezessen minket.

  • A soron következő könyv egy színész, utazó egyik nagysikerű könyve, mely DVD-n is megjelent, Michael Palin: Szahara


Michael Palin 2001-ben vágott neki stábjával a Szaharának, hogy filmet forgasson a Föld egyik legkiismerhetetlenebb és legveszélyesebb vidékéről. A kis csapat dacolva hőséggel, széllel és homokkal a Gibraltár, Marokkó, Algéria, Nyugat-Szahara, Mauritánia, Szenegál, Mali, Niger, Algéria, Líbia, Tunézia, Algéria, Gibraltár útvonalat, vagyis az egykorvolt francia gyarmatokat járta be autón, vonaton, hajón, gyalog vagy teveháton. A tavak, vízesések, folyók és hegyvonulatok között piramisokat, agyagvárakat, amfiteátrumokat, hadszíntereket, sok évszázados kultúrákat találtak. Útjukat tevekaravánok, csempészek, menekültek, bevándorlók és fantasztikus emberi sorsok keresztezték.

Ez a könyv akkor vált kedvencemmé mikor sikerült végigjárnom Michael Palin útjának közel felét. Igaz ez a könyv szerepelhetne másik lapomon, mivel az csak Afrikáról szól. Számomra az volt az érdekes, hogy minden úgy történt, ahogy ő leírta.







info@nagyvadfotozas.hu