– túlélésről

“Ami nem öl meg az megerősít”

Talán lesz ebben az oldalban egy két hasznos ötlet. Az itt leírtakra igazából csak akkor van szükség, ha eltévedünk, de az általános erdőjáró műveltség elengedhetetlen része. Kicsik és nagyok is elleshetnek egy két gondolatot, fogást az itt leírtakból. Nem titok ez inkább egy katonai túlélési “lecke” finomított “lájtosabb” verziója. Még most is emlékszem felderítő tiszti tanulmányaimnak ide vonatkozó részeire. Így szinte első kézből származó az információk nagy része. Hozzá tartozik a történethez, sok olyan technika van amit valóban csak vész esetén szabad alkalmazni, különben az ember törvényszegést követ el. Ide tartozik például a vadászat és halászat gyakorlása. Magyarország viszonylag sűrűn lakott ország, így pár napon belül lakott területre tud érni az ember némi alap ismeret segítségével. Viszont a környező országokban, Románia, Cseh ország, Szlovénia stb., már viszonylag nagy kiterjedésű erdők vannak, igen jelentős hegyekkel tarkítva, amik megnehezítik a lakott területek megközelítését. Ezekben az országokban már jobban tudjuk alkalmazni az esetlegesen megtanult, begyakorolt mozdulatokat, melyek akár valóban életet menthetnek.

DE!

Meg kell említeni egy igen fontos dolgot. A túlélésre általában a katonáknak van szüksége, ők fejlesztették ki, a túléléssel foglalkozó könyvek java részét is katonák, volt katonák írták. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy hiába a rengeteg információ, mit mikor kell csinálni, de ezeknek a túlélési technikáknak a java részét én sem próbáltam még ki a valós életben. Kicsiny hazánkban nincs is lehetőség az összes lecke elsajátítására, egyszerűen ilyenek az adottságok.

Ezek a könyvek nem civileknek készültek, ezért jó ha tisztában vagyunk a különbségekkel is, de használhatóak a bennük szereplő ismeretek egy esetleges vészhelyzetben. Azért mérlegelni kell a helyzetet, mi éri meg, mi fér bele egy extrém szabadidős tevékenységbe, mert egy katona az adófizetők pénzéből fog felgyógyulni egy balul sikerült gyakorlat után, míg egy civil…. azt hiszem nem mindegy milyen érzésekkel kerül haza.

A katona, a már jól ismert kincstári felszereléssel ellátott fiatal vagy középkorú férfi, aki az átlagosnál jobb fizikai kondícióval, és a túlélési helyzetek sikeres megoldásához szükséges egyéb szakirányú ismeretekkel rendelkezik. Kiképzése alatt arra kondicionálják, hogy a váratlan helyzeteket, nehézségeket magától értetődő természetességgel fogadja és viselje el, s hogy vita nélkül fogadja el feljebbvalója döntéseit. A fájdalomhoz, és a nélkülözéshez általában jobban hozzászokott, mint egy átlag ember.

A civil ezzel szemben felszerelését maga állítja össze, lehet idős vagy éppen gyerek, nőnemű, túlsúlyos, edzetlen, beteg, és ismeretei esetleg kizárólag az ugartyúk nász szokásaira korlátozódnak. Váratlan helyzetekre vérmérsékletétől függően reagál, nehézségek elviselésében egyénenként igen eltérő mértékű tapasztalata lehet. Általában erősen autonóm, öntörvényű személyiség, ezért is keres valami extrém szabadidős tevékenységet magának, amely aztán a túlélő helyzetbe sodorja. (Előfordulhat olyan eset, amikor egyszerűen csak belecsöppen egy éles helyzetbe, amely általában egy adott területen való átutazáskor, vagy természeti katasztrófa miatt, stb. következik be. Ekkor az előbbi mondat nem feltétlenül igaz) Esetleg egy antiszociális tudós a maga kis rigolyáival, aki mellesleg ellentmondást nem ismerő döntéshozó a maga szemétdombján, és természetesen a legokosabb is.

Akkor íme egy kis gyűjtemény a túléléstől ezeknek a tudósoknak. Itt megtanulhatja hogyan fogja, kopassza meg az ugartyúkot (mely természetesen a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül az ugartyúkfélék (Burhinidae) családjába tartozó faj, ja, és védett), nem csak nász közben… >> link <<



info@nagyvadfotozas.hu