2017. 06. 27.

Búcsú

Mély fájdalommal búcsúzunk egy baráttól, egy fotós-, vadásztárstól, alapító tagunktól, Cseterki Imrétől. Az emlékezés szavait Csótai László barátom írta: 

“Elment a Nagyvadfotós…

Péntek éjjel autózás közben csörög a telefonom, sejtettem ,hogy nagy a baj. Egy meggyötört elkeseredett férfi hang szólalt meg. „ Apa meghalt. Nem tudom elhinni“, s utána csak csend és döbbenet. Cseterki Imre barátom elhunyt 65 évesen. Több mint 40 évnyi vadászat után tegnaptól már csak az örök vadászmezőkön kergeti és figyeli kedvenc vadjait.

Üresség és döbbenet van a lelkemben egy nagyon jó barát, vadász és fotós hagyott itt minket.

Egy héttel ezelőtt még együtt „kergettük“ a kedvenc nagyvadjainkat a Hargitán. Medvéket lestünk, próbáltuk megfejteni a titkaikat, mozgásukat a minél jobb pozíció és fotó érdekében.

Közel 10 éve kezdődött. Egy fotós tanfolyamon ültünk be az iskolapadba, s ott egy örök barátság kezdődött el, melyet a feltétel nélküli odaadás, az irigység nélküli őszinte pillanatok az erdőben jellemeztek. Az igazi otthona az erdő volt. Barátai voltak az őzek, szarvasok, vaddisznók és minden állat. Imádta őket! Objektívével olyat próbált megmutatni, amely keveseknek adatik meg. Ehhez NAGYVADFOTÓSNAK kell lenni, így csupa nagybetűvel.

Kedves Barátom ! Büszke vagyok rá, hogy a barátomnak tudhattalak! Az égi erdők zúgjanak Néked s kívánom, hogy jó széllel tudj közeledni a vadjaidhoz az örök vadászmezőkön, s ahogy közös tanító mesterünk és barátunk mondotta „Sz.. a frontlencsénkbe “!

Nyugodj Békében !”

 

The “Big-game-photographer” had gone
I was driving on Friday night and my phone rang. I suspected, that the trouble is big. I was listening the voice of a sad, bitter man. “Dad died, I can’t believe.”, and after it silence and shock.
My friend, Imre Cseterki died with 65 years. After more than 40 years hunting, from now he is hunting his games on the eternal hunterfields.
Void and shock are in my soul. A really great friend, hunter and photographer let us here yesterday
One week ago we were “hunting” our big games in Hargita (Transylvania). We were observing bears how they behave, react, move and were searching the best position to make better and better picture
It had started around 10 years ago. We were sitting on a photographer course next to each other and our friendship has started there. Our friendship was featured by unconditional adherence, honesty and big great moments (without any jealous) in the forest.
His real home was the forest. His friends were the dears, the boars and every single animal… He adored them! With his objective he wanted to show something different, something special. For this you have to be a real “BIG-GAME-PHOTOGRAPHER”. Yes, with big letters!

My dear friend!

I am proud, that I could be your friend. I wish you the best forests in the sky and to find your friends, the animals on the fields of the sky…How our mutual maestro and friend said: “Sh… to our front lens!”

Rest in peace!

 

Isten veled Imi, zúgjon neked odaát az erdő…

 

 

Hozzászólna?

Írja a dobozba véleményét, majd kattintson a "Mehet!" gombra.

*
To prove you're a person (not a spam script), type the security word shown in the picture. Click on the picture to hear an audio file of the word.
Anti-spam image



info@nagyvadfotozas.hu