2010. 03. 24.

Csillagok, csillagok

Nem olyan régen találtam rá édesapám egyik barátjának kis könyvecskéjére, melyben kedves kis anekdotákat lehet fellelni  erdészekről, vadászokról, erdőről és mezőről. Ebből szeretnék egyet idézni, mert szeretném ha egyszer nekem is ilyen viszonyom lehetne az erdővel, természettel.

“Talán éppen egy derült nyári estén, hazafelé ballagó, a napi fáradságtól meg a néhány deci finom vörösbortól is kicsit bizseregve, az idősebb Dönci bácsi és a fiatal jáger, Vince, a csöndbe burkolózva kémlelték az utat, néha a csillagoktól roskadó égboltra is pillantva. Vince törte meg a csendet, eléggé szokatlan gondolattal.
– Meglásd, Dönci bácsi, eljön az idő, amikor odafenn a csillagok között rakétákon száguldoznak, amíg mi itt a bakancs talpát koptatjuk!
– Hiszem, ha látom! -fogta rövidre hitetlenkedő véleményét az öreg Dönci bácsi, aki a vörösbor mivoltának is csak a kóstoló után mondott jóestét. Sok-sok este, sok-sok vörösbor tűnt el a maga útján, amikor évtizednél is több idő múltán ismételten páros kerekedett korosabb erdészeinkből.
– Látod-e Dönci bácsi? – mutatott az égbolt egyik pontja felé Vince – , nem hitted el, amit annak idején mondtam, hogy megérjük, amikor űrhajók száguldanak a csillagok között! – Elhiszed-e most már, hogy látod?
– Látom, de nem hiszem! gondolkozott el csendesen Dönci bácsi, akinek emlékei közé nem férkőzhet be holmi űrhajó, vagy zajos gép.
A helyett az erdő töltötte ki, egészen a csillagokig.”
Apatóczky István
Képtelen erdészetrajz

 

Hozzászólna?

Írja a dobozba véleményét, majd kattintson a "Mehet!" gombra.

*
To prove you're a person (not a spam script), type the security word shown in the picture. Click on the picture to hear an audio file of the word.
Anti-spam image



info@nagyvadfotozas.hu